Amerikai kétpártrendszer: különbözőségben az egység

2015. január 12. - Danube Institute

amerika_politika.jpg

Mintegy 350 televíziós csatorna, 10 ezer könyv a helyi könyvtárban, milliónyi internetoldal a világhálón − Amerikában viszont csupán két pártra lehet letenni a voksot. Ám ennek a szűk választási lehetőségnek igenis vannak jótékony hatásai is − vélekedik Joe Carter az Acton Institute Power Blogjában.

Az amerikai szerző szerint fogyasztói társadalmunk hihetetlen sokrétű kínálattal lát el bennünket. Ez egyedi szempontból hasznunkra is válhat, társadalmi szempontból viszont ennek az ellenkezője állítható. E széleskörű választék az amerikaiak életének szinte összes területére hatással volt, kivéve egyre: választások idején két domináns párt közül kell választaniuk. Akármilyen politikai nézeteket is vall egy amerikai állampolgár, választania kell a republikánusok és a demokraták között. Viszont pontosan ez a jelenség egyfajta összekötő erővel is bír.

Ezt egy vékony cérna, amely egyesítheti az amerikai nemzetet. A szerző szerint akár egy nyúlékony pókhálóhoz is hasonlíthatnánk: a politikában ezek a fonalak vékonyak, de erősek.

Joe Carter semmiképp sem szeretné azt állítani, hogy egy ilyen egység csupán pozitív hatásokat válthat ki. Arra viszont rávilágít, hogy a politika igenis rendelkezik azzal az erővel, ami egy fragmentált társadalmat összehozhat.

A legtöbb döntést privát környezetben hozzuk meg, s a másikra nincs nagy hatással. A szerző egy példán keresztül illusztrálja e kijelentést: teljesen közömbös, hogy melyik kávézóban fogyaszt egy ember, döntése a gazdaságot nem befolyásolja nagy mértékben. Ezzel szemben a politikában, ha milliónyi ember ugyanarra a pártra szavaz, akkor óriási hatással lehetnek egymás életére.

Joe Carter kifejti, hogy miért is bírnak nagy jelentőséggel ezeket a fonalak, amelyek megteremtik az egységet. Egy sokszínű nemzetnek meg kell találnia a közös alapot. Másodszor, a különböző nézetek összecsapása gyakran teljesen más témákra is kiterjedhet, ezáltal még többet tudunk meg honfitársunkról, mint csupán a politikai véleményét, végül akár egy közös álláspontra is juthatunk.

Mindegy, hogy a másik féllel harmonikus vagy kevésbé kiegyensúlyozott a viszonyunk, mindig többet fogunk a másikról megtudni, s nagyobb ezáltal az esély arra is, hogy közös pontot találjunk.

Egy harmadik félre leadott tiltakozó szavazat pedig leginkább annak a pártnak kedvez, amelyikkel nem szimpatizálunk − hívja fel a figyelmet Joe Carter.

Török Patrik