Katolikus viták: kitörhet a világ a materialista kábulatból?

2015. január 05. - Danube Institute

materializmus.jpg

Az amerikai katolikusok közötti évszázados vitáról írt Thomas Storck az Ethika Politika online felületén megjelent cikkében. Storck szerint a vita központi kérdése az, hogy a liberális, kapitalista szociálpolitikai rend valóban összeegyeztethető-e a katolikus egyház államról, társadalomról és az emberiségről alkotott képével.

A szerző úgy látja, a vita tárgya az is, hogy a pápák és a különböző katolikus szerzők által megfogalmazott, a liberalizmust elítélő megnyilatkozások elavultak-e az új, locke-i politikai filozófia megtestesülését jelentő világrend győzelmének fényében. Emellett az is kérdéses, hogy a kapitalista világ által megjelenített polgári liberalizmus hasonlóan veszélyes fenyegetést jelent-e a katolicizmus számára, mint amit a kommunizmus jelentett?

Ryan Shinkel megpróbálta leegyszerűsíteni ezt a nézeteltérést, felfogása szerint ez egy barátságos beszélgetés a kulturálisan konzervatív katolikusok két csoportja között, akik a természeti törvényekben megfogalmazott alapelveket különböző módokon kívánják alkalmazni, de végül egymástól tanulva közös célok érdekében fognak együttműködni.

Thomas Storck szerint azonban ennél többről van szó, a vita több dimenzióban vizsgálható. A vita azok között áll fenn, akik a katolikus társadalmi tanításhoz igazodva formálják szociálpolitikai nézeteiket, illetve akik ezt a tanítást részben vagy egészben szeretnék felhasználni, az eredeti alapelveknek megfelelő világnézet kialakítása érdekében.

Másrészt a vita azok között zajlik, akik szerint a kereszténység által felépített intézmények és életmód − mint történelmi társadalmi rend − alapvetően ellenkezik a modern Nyugat által teremtett életmóddal, illetve akik tagadják ezt az álláspontot.

Harmadrészt vita van arról, hogy sokan figyelmen kívül hagyják azt az ártalmas hatást, amelyet a kapitalizmus jelent a hagyományos gondolkodási sémákra és kultúrákra. Ők inkább a kormányzatok részéről való túlkapásokra koncentrálnak, amelyek pedig a legtöbb esetben jó szándékú, de félresikerült, illetve zavaros kísérletek voltak a romboló kapitalista erők uralására.

A szerző szerint a Shinkel által használt „kulturálisan konzervatív katolikusok” kifejezés problémás: nem tisztázott, hogy ezek a szereplők mit is kívánnak megőrizni. Ezek az egyének a liberalizmus számos megjelenési formájával szemben állnak, amikor a házasságra, a családra, vagy magára az egyénre vonatkozó döntésekről van szó; de támogatják vagy legalábbis nincs ellenükre a liberalizmus a politikában illetve a gazdaságban. A „Neuhaus-tábor” képviselői szerint az amerikai liberális demokrácia és a piacgazdasági verseny összeegyeztethető a katolikus tanításokkal. Storck szerint azonban ez nincs így, a gazdasági verseny az egyik legdestruktívabb, és legdestabilizálóbb erő a világtörténelemben. Azok, akik ezt támogatják, de vele egy időben elítélik a dekadens liberalizmus más megjelenési formáit, például a legalizált abortuszt vagy az egyneműek házasságát, csak áltatják magukat, mert a liberalizmus mindkettőért felelős. Nem támogathatjuk egyszerre a kapzsiság kielégítését a bujaság kielégítésének elítélése mellett, nem létezhet gazdasági liberalizmus „kulturálisan konzervatív” társadalmi renddel együtt.

Storck szerint az emberi élet a lelkünk megváltásáról szól. Ez nem zárja ki az evilági boldogságra való ésszerű törekvést, de ez nem jelenti az egyéni szabadság maximalizálását és a javak céltalan felhalmozását; vagy azt, hogy az életmódunk pusztán arra irányuljon, hogy megőrizzük és növeljük azoknak a bevételét, akik gazdasági (és politikai) uraink, miközben a társadalom többi tagja egy materialista-hedonista kábulatban marad.

Ez az, amiről a katolikus „leszámolás” szól: nem puszta belső civakodás ez a katolikus társadalmi tanítás egyes pontjairól vagy a kormányzatok hatalmának pontos korlátairól, hanem a társadalmi és egyéni életünk orientációiról, a katolikus egyház társadalmi rendben elfoglalt helyéről és arról szól, hogy a modernitás és az amerikai köztársaság, vagy a katolikus egyház jelenti-e korunk új rendjét. Ezek olyan kérdések, amelyekről érdemes vitázni, de csak akkor, ha a vita valódi kifejezései kezdetektől fogva világosak. Ha az eszmefuttatások elrejtik, hogy valójában mi forog kockán, akkor a vita értelmetlen. Azonban ha ezt megértjük, lehetővé válik a valódi problémák és következményeik megismerése, illetve ezek mentén az álláspontunk kiválasztása. 

Rózsa Kitti