Az antidiszkrimináció zsarnoksága

2014. december 22. - Danube Institute

eu1.jpg

Az AgendaEurope beszámol arról: nem kevesebb, mint száz nem-kormányzati szervezet fordult levélben Jean-Claude Junckerhez, az Európai Bizottság elnökéhez. Kérésük egyértelmű: vessék el a diszkriminációellenes irányelvet!

Mialatt egyre erősebben érezhető a diszkriminációellenes irányelv elfogadásáért folytatott lobbi, ugyanolyan intenzíven növekszik az ez elleni tiltakozás is − írja az AgendaEurope. A nyilvános tiltakozó levelet száz szervezet írta alá, és bármilyen szervezet csatlakozhat hozzá. A dokumentum a tiltakozás mellett azt is megemlíti, hogy a Juncker vezette Európai Bizottság megígérte, hogy egyrészt nem folytatja azokat a korábbi, Barroso-bizottság által elkezdett jogalkotási folyamatokat, amelyek megvalósulására nem lát valós esélyt; másrészt blokkolja a tanácsi formációk munkáját a már túl hosszú ideje kidolgozás alatt álló javaslatok esetében. Az antidiszkriminációs irányelvre e szervezetek szerint mindkét fenti állítás igaz: az irányelv megalkotására vonatkozó javaslattétel 2008-ban történt, azóta azonban kiderült, hogy a tagállamok között a témát illetően egyáltalán nincs egyetértés; így az ügy sem mozdul előre, s erre a jövőben sincs túl sok esély.

A december 2-i levélben az említett száz intézmény aggodalmát fejezi ki: ha netán elfogadnák ugyanis a 2008. évi 426. Bizottsági javaslatot (amely a vallási hovatartozás, a mozgásképesség, az életkor és szexuális orientáció alapján történő megkülönböztetés tiltására irányul), úgy az olyan alapvető polgári jogokat sértene, mint például a szerződéskötés szabadsága.

A szervezetek veszélyeztetve érzik az Európai Uniónak és annak vállalkozásainak versenyképességét, valamint azt is felvetik, hogy a javaslat megfogalmazása több helyen sem egyértelmű, mely később jogértelmezési vitákhoz vezethet. Például bár egyértelmű, hogy az azonos eseteket azonos módon kívánja kezelni a javaslat, az „összehasonlítható, egymással azonosítható” eseteket illetően a javaslat nem fogalmaz ilyen egyértelműen. Így fennáll a veszélye az egymással valójában nem azonos esetek összemosásának, amely elhibázott joggyakorlat lenne. Szintén kifogásolják a szervezetek, hogy bár természetesen elfogadható és megkérdőjelezhetetlen a tagállamok azon kötelezettsége, hogy kezeljék állampolgáraikat egyenlőként, ilyen kötelező erejű szabály az egyes állampolgárok egymás közötti interakciókra nem alkalmazható a személyi szabadság korlátozása nélkül, amely azonban elfogadhatatlan.

Mindezt a tiltakozó szervezetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 8. bekezdésével indokolják, mely szerint „az olyan szabályozást, amely az állampolgárok szabadságát bármilyen módon korlátozza, tilos fenntartani egy demokratikus közösségben”. Az említett intézmények számára ezeken túlmenően az sem világos és indokolt, hogy szükséges-e ilyen szabályozást uniós szinten elfogadni, hiszen a diszkriminációellenes intézkedéseket elfogadni kívánó tagállamok esetében külön-külön eljárhatnak, s mindez meghagyja e államok számára a lehetőséget arra vonatkozóan, hogy bármilyen visszásság esetén a demokratikusság elveinek betartása céljából módosíthassák e szabályokat. A 2008-as 426. javaslat ezzel ellentétben csak az Európai Unió Tanácsában történő, névtelen szavazások útján tenné lehetővé az egységes, minden tagállamra kötelező érvényű szabályozás módosításait. Ez a levelet aláíró szervezetek alapján lehetetlen, valószínűtlen, megjósolhatatlan módosítási procedúrákat vetít előre, amelyek nem fogják a közösség polgárainak érdekeit szolgálni.

Zárásként a szervezetek megemlítik, hogy immáron hat éve semmilyen valódi előrelépés nem történt a javaslatot illetően, mert pár tagállam egyszerűen blokkolja a folyamatot, ráadásul anonim módon, amelyet maga a javaslat tesz lehetővé a tagállamok számára. Szintén kiemelik, hogy ez a szabályozás túlzott mértékben hatol be az állampolgárok életébe és gazdasági tevékenységeibe. A dokumentum végén a szervezetek hitet tesznek amellett, hogy léteznek olyan, sokkal kevésbé szabadságkorlátozó módozatok is, amelyek segítségével lehetséges a diszkrimináció visszaszorítása, leépítése.

A nyilatkozatot többek között olyan szervezetek írták alá, mint a belga Európai Méltóságfigyelő Központ (EDW) magyar Emberi Méltóság Központ, az amerikai és a holland Transzatlanti Keresztény Tanács (TCC), a francia Femina Europa, a Szabad Skót Egyház (FCS), a német Nemzetközi Vallásszabadságért Kutatóközpont (IIFRF) vagy az Osztrák Páneurópai Mozgalom.

Antal Kristóf