Amerika barátja Azerbajdzsán?

2014. november 28. - Danube Institute

azerbajdzsan.jpg

Az amerikai-azeri kapcsolatok elkopnak. De nem csak Azerbajdzsánról van szó. Hat évnyi diplomáciai botladozás után Amerika összes eurázsiai kapcsolata megromlott. Azerbajdzsán esetében még helyrehozható a jó viszony -  írja Andrew L. Peck a The American Interest-ben.

Az amerikai-azeri kapcsolatok romlásához egyebek mellett nagyban hozzájárult a Fehér Ház politikája. 2009 óta (ironikusan fogalmazva) hihetetlen geopolitikai sikereket ért el azáltal, hogy viszonya Afganisztánnal, Pakisztánnal valamint Indiával is erősen megromlott. Kijelenthető, hogy a kelet-európai és az eurázsiai perifériában lévő szövetségesek távolodtak el leginkább − írja a The American Interestben Andrew L. Peck.

Peck két okot lát minderre.

Egyfelől Amerika ki akarta engesztelni Oroszországot a periférikus országok kárára. Az egyik lépése egy már megtárgyalt rakétavédelmi rendszer tervének a felmondása volt Lengyelországgal és Csehországgal. Ez megalázta a cseh kormányt és összeroppantotta a lengyel kormányt.

Mind Amerika, mind Oroszország bűnös a periféria felkavarásában, ami végül az ukrán válságba torkolott. A fegyvernyugvás közben Oroszország elhurcolt egy észt biztonsági tisztségviselőt, többször is behatolt jogszerűtlenül a NATO légterébe, s valószínűleg Oroszország a felelős azért a rejtelmes tengeralattjáróért, amelyet néhány héttel ezelőtt láttak a stockholmi kikötőnél. Ez a tűzszünet azonban nem nevezhető sikeresnek, ugyanis többször is megszegték, főleg miután október 26-án Ukrajnában parlamenti választásokat tartottak. A szerző szerint Oroszország arra használja Ukrajnát, hogy világos üzenetet küldjön a perifériának: Amerika nem tudja őket megvédeni. S Amerika mindent elkövet azért, hogy ez az üzenet el is jusson mindenhová.

Ez egy súlyos hiba a szerző szerint, mivel Oroszország hatalmas, 14 szomszédos országa van, s 11 időzónát érint, Oroszország számos szomszédos állama pedig stratégiai fontossággal bír. Kérdés tehát, hogy melyik szuperhatalomhoz pártoljanak, amennyiben Washington erre kéri őket. Amerika azt a hibát követte el, hogy nagyon kevés alkalommal nyugtatta meg ezeket az országokat. Olyannyira így van ez, hogy az érintettek inkább hajlandóak lennének Oroszország felé húzódni.

Azerbajdzsán ugyanakkor próbált közeledni a Nyugat felé, 2002-ben még az afganisztáni háborúhoz is csatlakozott a háborúhoz. Körülbelül 100 katona tartózkodott ott 2013-ban, s ugyanennyit küldött Irakba is Azerbajdzsán. Ez mind nem is volt hiábavaló. George Bush és Barack Obama kezdtek felhagyni a katonai segítségnyújtást gátló intézkedésekkel: miután rendezte konfliktusait Örményországgal és a Hegyi-Karabah Köztársasággal, összesen 200 millió dollár értékű fegyvertámogatást kapott Azerbajdzsán. Igaz azonban, hogy az utóbbi néhány évben ez a támogatás csökkent. Ez betudható annak, hogy a gazdasági körülmények megváltoztak, de annak is, hogy az afgán háború véget ér. Az iraki háború évekkel ezelőtt befejeződött, a harmadikban való részvételre még nem kérték fel Azerbajdzsánt. Viszont a háborúk végeztére inkább lehetőségként kell tekinteni, írja Andrew L. Peck. Azerbajdzsán egy megbízható szövetséges. Nem csak azért, mert sok mindennel rendelkezik, amire Amerikának szüksége van, hanem azért is, mert készséges és gyorsan válaszol.

Mindazonáltal az USA az afgán háború végével feltételekhez köthetné a további segítségét, például emberi jogi témák kapcsán, amit még sosem tett Bakuval. S mivel Azerbajdzsán válaszolni szokott, komoly demokratikus sikereket lehet ezzel a módszerrel elérni. Viszont ez az út nem garantált. Csak mert Baku biztonsági kérdésekre vonatkozó érdeklődésekre reagál, nem szabad automatikusan azt feltételezni, hogy ugyanígy fog cselekedni majd politikai témákban is. Az USA-nak mindkettőt össze kellene kötni, beleértve a további katonai támogatást nyújtó intézkedések meghozatalát is, s kivárni − zárja cikkét Andrew L. Peck.

Török Patrik