Illiberális a liberalizmus?

2014. november 18. - Danube Institute

illiberalizmus.jpg

A liberálisok egyre kevésbé liberálisak? Vagy csak megmutatják igazi arcukat, most, hogy a kulturális harcok az ő elképzeléseik szerint alakulnak? Rachel Lu a Crisis Magazine-ban megjelent cikkében Damon Linker felvetéseire kíván reagálni.

Rachel Lu a Crisis Magazine-ban október 22-én megjelent írása válasz Damon Linkernek a The Week Magazine-ban megjelent cikkére, amelyben Linker arról szeretné meggyőzni a liberálisokat, hogy legyenek toleránsabbak. Linker nem érti, hogy a progresszív szekulárisoknak miért kell ellenségesen viszonyulni a vallásosság enyhe, jóindulatú kifejeződéseihez, mint például a misszionárius orvosok esetéhez. Linker szerint a liberálisoknak egy mérsékeltebb és toleránsabb perspektívához, illetve a pluralizmus tiszteletéhez kellene visszatérniük.

Lu azonban megkérdőjelezi, hogy a liberalizmus e verziója autentikusan liberálisabb lenne, mint az az agresszív, intoleráns forma, amivel ma találkozunk. Véleménye szerint a szekularizmus természetéből adódóan „apagyilkos”, amely annak a judeo-keresztény kultúrának a megszüntetését tűzte ki céljául, amely létrehozta.

A liberalizmus totalitárius tendenciáit már több alkalommal kimutatták, napjainkban is találunk olyanokat, akik ezt az álláspontot képviselik. Lu Jonah Goldberget, Charles Keslert, James Pouloust és Yuval Levint említi példaként. A progresszivizmus ezen kritikusai szerinte megértik, amit Damon Linker nem: ha az emberi természet túlságosan szűkös értelmezésén alapulva próbálunk társadalmakat létrehozni, az emberek egyre kevésbé lesznek hajlandóak békésen egymás mellett élni, és idővel elvesztik a képességüket arra, hogy kezeljék a közösségben felmerülő nézeteltéréseket. Ez a tendencia egyre jobban kimutatható az egyre inkább polarizált amerikai társadalomban.

A Crisis Magazine szerzője szerint a hagyományos, korlátozó etikai teóriák elvetése − és ezzel az engedékenyebb elméleteknek való kedvezés − rövid távon valóban táplálhatja a tolerancia, a szabadság, és a kölcsönös tisztelet eszméit, más szóval mindazon értékeket, amelyeket Linker a liberalizmussal köt össze. Hosszú távon azonban azoknak a filozófiai értékeknek elvetésével, amelyeken a nyugati civilizáció alapszik, olyan ideológiai vékony jégen találhatjuk magunkat, ahol az „elfajulások”, amelyeket nagyszüleink borzadva utasítottak el, normákká, legitim sémákká válnak.

Rachel Lu szerint az igazi pluralista toleranciának azokon az eszméken kell alapulnia, melyek szerint egyrészt az integritás elengedhetetlen az emberi boldoguláshoz; másrészt a megértésén, hogy ez a boldogulás mit is jelent valójában. „Ha Linker ténylegesen a gazdag és toleráns szabadság visszanyeréséért epedezik, lehetséges, hogy azokhoz a teokonokhoz kell visszatérnie, akiket korábban elutasított” – zárja cikkét Rachel Lu.

Rózsa Kitti