A konzervatívok és a balosok esete a tudományossággal

2018. április 17. - Danube Institute

konzervativok_1.jpg

Tartja magát az Egyesült Államokban az a vélemény, hogy „a konzervatívok hadban állnak a tudományossággal”. Most azonban John Tierney, aki sokáig a New York Times, majd most a Manhattan Institute számára publikál, egy beszélgetésben azt állította, a tudományossággal szembeni hadakozás igazából „balról jön”. A Manhattan Institute oldaláról John Stossel cikkét szemlézzük.

Való igaz, hogy a konzervatívokra jellemző inkább a kreacionizmus gondolata. Mégis, Tierney szerint nem ez a kulcskérdés, hiszen ez „nem érinti azt, ahogy valójában a tudományt űzik”. Ezzel szemben arra hívja fel a figyelmet: nem lát példát arra, hogy jobboldali kezdeményezésből függesztettek fel tudományos kutatásokat, míg a baloldalon számos terület tabunak számít kutatási szempontból.

Ilyennek említi a genetikailag módosított élelmiszerek kutatását, amely baloldali tiltakozások miatt maradt abba, pedig megoldást jelenthetne az afrikai élelemhiányra. Szintén a baloldal tabusította azt a kérdést, hogy a gének hogyan hatnak az intelligenciára, és mára számos példa áll arra is, hogy a nemi különbségek kutatása is káros lehet egy kutató előmenetelére – hacsak nem a női szempontokat erősíti vagy rájuk vet jobb fényt az eredmény.

Viszont mindeközben van egy csoport, amely diszkriminációt szenved a felsőoktatási környezetben: a konzervatívoké. Tierney szerint az Egyesült Államokban a társadalomtudományok területén legalább 8:1-hez aránylik a demokraták aránya a republikánusokkal szemben, sőt, a szociológia területén ez 44 az 1-hez. Így a szociológushallgatók nagyobb eséllyel hallgatnak ma az egyetemeken marxista gondolatokat, mint republikánust – hívja fel a Tierney a figyelmet –, és ez a tendencia csak egyre romlik.

Hogy hogyan történhet meg mindez azokon az egyetemeken, amelyek magukat a sokféleség kincsestárának tartják, azt a választ látja Tierney, hogy a baloldaliak számára a sokféleség csak rasszbeli vagy genderalapú diverzitást jelent, nem pedig a gondolatok sokszínűségét – és ahol még el is fogadnák, ott is csak egy bizonyos pontig engedik ezt.

Így történhet meg, hogy ha egy oktatási intézményben túlsúlyba kerül egy bizonyos fajta megközelítés, onnantól kezdve „hasonló hasonlót vonz” alapon a saját gondolkodásukhoz hasonlóakat vesznek fel, és rövidesen nem csak normaként, hanem lassan igazságként kezdnek tekinteni a közös véleményükre.

Így jutunk el Tierney szerint arra a pontra, ahol a „tudományos” kutatások „bizonyítják” a konzervatív vélemények tarthatatlanságát.

Ezért tartja Tierney, hogy a tudományosság támadás alatt áll – csak szerinte éppen a baloldal felelős érte.

Szemlézte: Ottlik Domonkos