Milyen jövő várhat az emberiségre?

2018. március 28. - Danube Institute

emberiseg.jpg

A The Atlantic a magazin 160. évfordulója alkalmából újra megjelentetett egy 1951-ben írt cikket Bertrand Russelltől, amiben az emberiség jövőjét boncolgatja a szerző. Miben lett igaza és miben nem?

A hidegháború kezdetén az amerikai szerző kevés jó dolgot jósolt az emberiségnek. Gondolatai a mai ember számára is elgondolkodtatók lehetnek.

Három lehetséges forgatókönyvet képzel el az emberi világ számára:

1. Az emberiség minden más élőlénnyel együtt eltűnik a Földről.

2. Az emberi civilizáció összeomlik és újra a kőkorszak barbár idejében találja magát a megmaradt emberi társadalom.

3. A világ egyetlen kormány alatti egyesülése.

Russell úgy véli, hogy az akkori nemzetközi rendszer fenntarthatatlan és a huszadik század végére gyökeres változások fognak beállni. Ennek ellenére leszögezi, hogy nem tudja megmondani, melyik forgatókönyv fog bekövetkezni.

Az első opciót, az emberiség kipusztulását nem a következő, gyorsnak vélt világháború fogja elhozni a szerző szerint. Egyedül akkor áll fent ez a lehetőség, ha egy ilyen háború holtpontra jut, és a részt vevő államok új, veszélyes fegyverekhez nyúlnak, mint az atombomba.

A korabeli tudósok is figyelmezettek már a radioaktív felhők robbanások utána elterjedése jelentette problémákra. Egy olyan világban pedig, ahol egy pusztító háború sugárzással borítja be a bolygót, senki sem uralkodhat vagy élhet tartósan. Ez a szcenárió élettelen kődarabként hagyná a Földet maga után – írja a szerző.

A második lehetőséget a szerző a Nyugat-Római Birodalom bukása utána évszázadokhoz hasonlítja. Egy nukleáris és biológiai fegyverekkel harcolt világháború képes lenne elpusztítani az országok fő városait, ipari, tudományos és kulturális központjait. A hatalmas emberveszteségről nem is beszélve.

„Képes lenne-e a társadalmi kohézió túlélni egy ilyen eseményt?” – teszi fel a kérdést Russell. A szerző szerint a válasz nemleges, és egy ilyen háború után a ma ismert nagy és fejlett államok felbomlanának. Az emberek elfordulva a tudománytól újra mezőgazdaságra berendezkedett kisközösségekben élnének tovább, minden nap a túlélésért harcolva az elmúlt világ romjain.

A harmadik út Russell szerint többféleképpen is megvalósulhat: az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió győzelmet arat a következő világháborúban. A másik megoldás egy olyan széleskörű szövetségi rendszer kialakulása lehet, amely egy világkormány megalakítását tűzi ki céljául. Ez utóbbi szövetség olyan erőket egyesíthet, hogy egyetlen ország – még Oroszország sem – maradhatna ki belőle, így akár egy újabb világméretű háború nélkül egyesülhetne az emberiség. Egy világkormány felállítása azonban bátor és kreatív vezetőket igényelne világszerte.

Sok vélemény szerint egy ilyen világkormány felállítása utópikus elképzelés és lehetetlen. Vannak, akik értelmét sem látják, hiszen az emberek a kezdetek óta háborúznak, és ezt tartják a természetes emberi viselkedésnek. Az ilyen hozzáállású emberek – köztük a Szovjetunió vezetői – nem látják be a modern technika nyújtotta lehetőségeket, és hogy egy ilyen háborút senki nem élne túl – írja a szerző.

Egy a Szovjetunió által vezetett világot sem tart kívánatosnak Russell. Egy ilyen világ – érvel a szerző – sok olyan dolgot nélkülözne, ami feltétlenül szükségesek az emberiség fejlődéséhez. Ilyenek például a gondolatok, kíváncsiság, vita és emberi érzések szabadsága. A szerző a korabeli Lengyelországot hozza fel példának, ahol a középosztályt a világháború eltörölte és az értelmiség maradék részét pedig a kommunista vezetés üldözi el.

Az USA-győzelemnek azonban sokkal kevésbé lennének ilyen drasztikus következményei a szerző szerint. Sokat ír a szabadság fontosságáról, de azt önmagában nem tartja abszolút jónak. A szabadság akkor működik, ha megfelelően van szabályozva és a jogok és kötelezettségek törvénybe vannak foglalva. Bölcsen meghozott törvényekkel szükséges szabályozni a nemzetközi kapcsolatokat is Russell szerint. Reményei szerint inkább a törvények, semmint a fegyveres erő határozza majd meg az országok kapcsolatait. „Ha ez a remény nem válik valóra, teljes pusztulás vár ránk, ha sikerül megvalósítani, akkor a világ egy sokkal jobb hellyé válhat, mint bármikor máskor az emberiség történelme során” – zárja gondolatait szerző.

A cikk a The Atlantic oldalán jelent meg.

Szemlézte: Berkes Rudolf