Trump a legrosszabbkor rúgta ki külügyminiszterét

2018. március 21. - Danube Institute

donald_trump_elnok.jpg

Még a Fehér Ház „valóságshow-szerű” mércéjével mérve is megdöbbentő, hogy Donald Trump Twitteren, ráadásul bármiféle magyarázat nélkül rúgta ki külügyminiszterét, Rex Tillersont. Mike Pompeo személyében pedig egy valódi trumpista kerülhet a külügy élére, ez viszont növelni fogja a globális bizonytalanságot – írja szerkesztőségi véleménycikkében az Economist.

A szerzők szerint a korábban egy energiaipari óriáscéget vezető Tillerson úgy vezette az Egyesült Államok külügyminisztériumát és úgy kezelte a diplomáciát, mintha az üzlet lenne: diplomatáit eszköznek tekintette, akik megvetéssel tekintettek a külügy vezetésére.

Tillerson üzleti stílusát egyedül Trump múlta felül: Tillerson szóvivője egy ideig nem tudta megerősíteni, hogy főnökét egyszerűen kirúgták, ami miatt később a szóvivőjének is távoznia kellett.

A szerzők felhívják a figyelmet, hogy a CIA éléről érkező új külügyminiszter, Mike Pompeo politikai nézeteit tekintve sokkal közelebb áll az elnökhöz. Ez valószínűleg könnyebb együttműködést eredményez majd a külügy és a Fehér Ház között, de az új felállás az Amerika előtt álló két legnagyobb külpolitikai kihívást, Észak-Koreát és az iráni atommegállapodást figyelembe véve nem túl biztató.

A szerzők úgy vélik, hogy a tervezett találkozó az amerikai elnök és az észak-koreai diktátor között minden bizonnyal Észak-Koreának hozhat hasznot. Míg az észak-koreai helyzet törékeny és bonyolult, addig Trump impulzív és engedékeny, így mindenképpen felkészült diplomáciai segítségre lesz szüksége. Egy megfelelően működő amerikai adminisztrációban egy ilyen tárgyalást a minisztériumi szakdiplomaták is képesek lennének levezetni, ugyanakkor Amerikának sem szöuli nagykövete, sem a kifejezetten a fegyverkorlátozásokért felelős diplomatája sincs. Az Egyesült Államok felelőssége, hogy biztosítsa a térség békéjét, és Trump a jelek szerint úgy véli, egyedül is képes ezt a tárgyalásokon véghez vinni, amit Pompeo nagy valószínűséggel támogat majd.

A második kihívás, az iráni atommegállapodás ügye egy olyan egyezség, amelyet Trump el akar törölni, erről pedig májusban már döntenie is kell. Tillersonnal ellentétben Pompeo – elkötelezett republikánusként – régi ellenzője az egyezségnek, így valószínű, hogy az Egyesült Államok visszavonja majd a megegyezést, ami egyértelmű diplomáciai hiba lenne – jegyzik meg a szerzők. Ugyan az amerikai elnök elhiheti, hogy egykori elismert üzletemberként képes igazságosabb egyezségre jutni, de erre csekély esély mutatkozik. Az iráni nukleáris ambíciók fegyveres korlátozása pedig minden bizonnyal elbukna.

Ha Trump kilép a megállapodásból, az nemcsak az európai szövetségeseiben növelné az Egyesült Államokkal szembeni bizalmatlanságot, hanem a közel-keleti nukleáris fegyverkezési versenyt is felgyorsítaná. A két említett külpolitikai kihívás közötti összefüggésének eredményeképp pedig így Kim Dzsongun sem hajlana annyira egy Amerikával történő megállapodásra, ha látja, hogy a Trumppal kötött megegyezések nem tartósak.

Szemlézte: Istrate Dominik