Újraszerveznék az egész civilizációt a radikális feministák

2018. március 20. - Danube Institute

feministak.jpg

Egy radikális feminista el akarja törölni a férfiuralmat, bár nem igazán mondja el, hogyan – szól Joanna Baron és Jerry Gibbon véleménycikkének címe a City Journal oldalán.

Oprah Winfrey Golden Globe díjkiosztón tartott beszéde rámutatott arra a kétértelműségre, ami a metoo mozgalom szellemét kísérit. A hatalom kihasználásán való jogos felháborodás mellett valami még inkább forradalmi is felvillant. „Túlságosan régóta élünk durva és erőteljes férfiak által elrontott kultúrában” − mondta Winfrey.

Ahogy a kamera végigpásztázta a könnyező szemeket, a tapsvihar fülsüketítővé vált. Ezután szenvedéllyel teli hanggal kijelentette: „Új nap van a horizonton!”

A metoo mozgalom nem törekszik arra, hogy megfejtse, mi történt azzal a sok tehetséges férfival, akik példaképek és vezetők voltak hivatottak lenni. Sokkal könnyebb a gordiuszi csomót elvágni: a férfiak nem fognak visszaélni saját hatalmi helyzetükkel, ha majd nem lesznek hatalmi pozícióban. Pont.

Ez egészen addig valószínűtlenül és szélsőségesen hangzik, amíg el nem olvassuk Mary Beard cambridge-i klasszika-filológus professzor, BBC tévés-szakértő feminista könyvét. Az új bestseller könyvében, a Women & Power: A Manifestóban a metoo kampányt sokak örömére időben visszamenőlegesen végigvezette, egészen a civilizáció kezdetéig. Beard irodalmi és személyes anekdotákon keresztül vezet minket végig az állítólagos borzalmak útján a nyugati kánon homéroszi születésétől a legutolsó obszcén twitter-bejegyzésig.

A kérdésre, hogy mi romlott el, Beard egyértelmű választ ad: „A lényeg egyszerű, de fontos: ameddig az ember a nyugat történelmében ellát, radikálisan elkülönül a hatalom és a nő”. A szerző megoldása, szándékosan homályosan fogalmazva, újraformálni a vezető szerep fogalmát, hogy az természetes úton kerüljön majd inkább női, mint férfi kezekbe.

A könyv első részében a szerző amellett érvel, hogy egészen Homérosztól kezdve arra épül a kultúránk, hogy a hatalmat és az autoritást nem tartjuk összeegyeztethetőnek a nők magasabb hangfekvésével. Ennek első jelét Beard abban látja, hogy amikor Pénelopé udvarlóitól megkísértve várja Odüsszeuszt, fia, Télemakhosz azt mondja neki, hogy maradjon csendben és álljon ellen. Ezek Télemakhosz első lépései a felnőtté válás felé, valamint afelé, hogy elkergesse anyja ragadozó kérőit. Vagy legalábbis így értelmezték olvasók ezrei.

Ezzel ellentétben Beard Télemakhosz viselkedésében a nyugati kultúra első példáját látja arra, amikor egy férfi azt mondja egy nőnek, hogy fogja be a száját.

Beard azt is mondja, hogy a hatalmi pozícióban lévő nők nagyobb arányban vannak kitéve gúnynak vagy sértegetésnek. Példának hozza fel a 2016-os elnökválasztás alatt terjedő képet, melyen Hillary Clinton medúzaként szerepel. Beard úgy tűnik, nem vette észre, hogy olyan korban élünk, amelyben az obszcén tartalom mindenütt jelen van, és amely részrehajlással kombinálva ocsmány elegyet képez. Ez a világ semmilyen közszerepre vállalkozót, legyen az nő vagy férfi, nem kímél.

Beard abból indul ki, hogy csupán apró különbségek léteznek férfi és nő között, ez alól kivétel a jelentősen eltérő hangszín: „ugyanakkor nincs olyan neurológiai tény, ami indokolná, hogy a mélyebb hangokat határozottabbnak, erőteljesebbnek halljuk, mint a magasabb hangokat”.

A könyv második részében a szerző a vezetés fogalmával foglalkozik. Megemlíti a közösségi médián tapasztalt trágárságokat, az öntelt és mindenre feljogosított férfiakat, akikkel a nők együtt dolgoznak. „Ha egy dolgot kell mondani, ami összeköti a legkülönbözőbb hátterű nőket politikai hovatartozástól függetlenül, az a sikertelen felszólalás klasszikus esete, amikor a munkahelyi megbeszéléseken a nők megpróbálnak közbeszólni, aztán rövid csend után, a férfiak ott folytatják, ahol a beszélgetés eredetileg félbemaradt.”

Beard soha nem fejti ki teljes egészében, hogy a győzelem miként érhető el. Hogyan fognak a nők radikális változást elérni a vezető-szerep újradefiniálásában anélkül, hogy hagyományos vezető szerepeket töltenének be?

Amit igazából Beard akar, az az egész civilizáció újraszervezése. „Ha a nőket nem ismerik el a hatalmi struktúrában, akkor inkább a hatalom fogalmát kell újradefiniálnunk, mint a nőket.” Beard ugyanakkor nem hajlandó levonni az elkerülhetetlen következtetést, ami saját logikájából ered: ez mindenképpen a férfi nem újradefiniálásának szükségességét eredményezi.

Szemlézte: Őri-Kovács Márton