Segítheti a tudomány az életpárti mozgalmat?

2018. február 14. - Danube Institute

elet.jpg

„A tudomány az életpárti mozgalmat lendíti előre” címmel írt Emma Green az Atlantic oldalán. A cikk az amerikai társadalom egyik legmegosztóbb kérdését, az abortuszt és annak a tudománnyal való kapcsolatát feszegeti, figyelembe véve mindkét oldal fő szakmai képviselőinek megnyilvánulásait, friss tudományos kutatásokat és a különböző politikai csoportok motivációit.

Ashley McGuire életpárti aktivista első gyermekénél még húsz hetet kellett várnia férjével, hogy megtudják, a baba fiú lesz-e vagy lány, míg a harmadik gyermeküknél a várakozási idő a felére csökkent.

Ashley szerint teljesen természetes egyszerre a tudomány és az élet pártján állni. Véleménye szerint az elmúlt 10 év tudományos előrelépései megváltoztatták a pro-life mozgalom érvelésének alapjait. Az erkölcsi szempontok mellett egyre hangsúlyosabban jelennek meg természettudományos érvek az életpártiak megszólalásaiban, elsősorban az embriókutatás és a neonatológia (születéstudomány) legfrissebb eredményeire támaszkodva.

Ez drámai változás az eddig megszokott felálláshoz képest. A Guttmacher Intézet, amely az abortuszért és a nők döntéshez való jogáért áll ki, mindezidáig lényegében uralta a terhességmegszakítással kapcsolatos statisztika területét, csak ebből a forrásból kaphattak adatokat a témával foglalkozók. A nők szabad döntését képviselő oldal támogatói sokszor mondják magukat a női jogok élharcosainak: Ilyse Hogue abortuszpárti aktivista az életigenlőket egyenesen a női döntési szabadság ellenzőiként definiálja.

Bár mindkét oldal felhasznál tudományos kutatásokat, amennyiben azok eredményei éppen beleillenek a saját narratívájukba, az utóbbi időben a pro-life képviselői nagyobb sikerrel használták a kutatások eredményeit a viták során.

Colleen Malloy neonatológus és egyetemi tanár saját bevallása szerint minél előrébb jut kutatási területén, a születéstudományban, annál egyértelműbbnek tűnik számára annak elfogadni a magzatot, ami: emberi lénynek, nem pedig valamilyen sejtcsoportosulásnak. Malloy egy a sok orvos és kutató közül, aki nem riadt meg az abortuszkérdésben való állásfoglalástól: törvényhozók előtt tanúskodott a magzat fájdalomérző képességéről, majd a szenátus jogi bizottságának küldött leveleket a témában.

Ám számos életpárti, köztük Daniel Sulmasy egyetemi professzor is óva int a tudományos érvek túlzó használatától. Szerinte az a kérdés, hogy egy magzat ember-e vagy sem, nem válaszolható meg kizárólag a tudomány segítségével. Szerinte is jellemző mindkét oldalra, hogy akkor használ fel természettudományos kutatási eredményeket, amikor a saját álláspontját támasztja alá. Szerinte filozófiai értelemben analfabéta az a társadalom, amely pusztán a nyers adatokra alapoz. Véleménye szerint elvesztettük azt a képességünket, hogy olyasmiről is tudjunk vitatkozni, amit a tudomány nem képes igazolni.

„A pro-life támogatók lelkesedését nem mindig viszonozzák a természettudományok képviselői” – írja Emma Green, a cikk szerzője.

Vincent Reid, aki a lancasteri egyetemen pszichológus professzor, tanulmányában arról ír, hogy a kései fejlődési szakaszban lévő magzatok – az újszülöttekhez hasonlóan – fokozottan reagálnak az emberi arcra hasonlító képekre. A tanulmány szerint a magzat nem csupán passzív feldolgozója a környezetéből érkező információknak, hanem aktívan reagál. A kutatás szerzőjére záporozott az életpártiak dicsérete, akik bizonyítékként tekintettek a tanulmányra, annak ellenére, hogy Reid kutatásait a harmadik trimeszterben lévő magzatokon végezte, és ebben az időszakban már nem gyakori a terehességmegszakítás. A professzor saját bevallása szerint büszke az eredményeire, ugyanakkor zavarónak találja, hogy egyesek az abortuszvita összefüggésében értelmeznek egy tudományos tényt, amelynek ehhez semmi köze nincs.

Gyakran vetik magukat vitába olyan tudósok, akiket az egyik vagy másik oldal fizet, vagy nyíltan támogatják valamelyik ideológiai álláspontot. Ennek meg is van a maga politikai következménye: a kétely árnyéka vetül a bioetikai területen dolgozó kutatókra.

Az életpártiak régóta szembesülnek vitapartnereik mantrájával, miszerint amíg az anya méhében fejlődik a magzat, addig nem tekinthető embernek. Ahogy Jeanne Mancini, a March for Life (életpárti demonstráció) vezetője fogalmaz, nehéz elfogadni ezt az érvelést, különösen úgy, hogy a technika fejlődésével már láthatjuk és hallhatjuk is a magzat szívverését, végtagjai mozgását figyelemmel kísérhetjük. Ez az életpártiak mindent felülíró érve, amikor tudományos keretek között vitáznak.

A legjobb érv az anyaméhben megfogant élet mellett a józan ész, az egyszerűen felfogható magzati szívhangok megtapasztalása. „Az élet melletti kiállás célja mindig is az volt, hogy felélesszük az emberek erkölcsi képzelőerejét, hogy megértsük, miért kell védeni az anyaméhben megfogant életet” – fogalmaz O. Carter Snead, a jog- és politikatudomány professzora a Notre Dame egyetemről, aki George W. Bush bioetikai tanácsadó testületében is részt vett. „A természettudományos ismereteink régóta alapként szolgálnak ehhez az erkölcsi képzelőerőhöz.”

Szemlézte: Őri-Kovács Márton