Mit gondol a magyarságról egy itt dolgozó külföldi tanár?

2018. február 13. - Danube Institute

budapest_kep.jpg

Vajon a nyelv elárul valamiféle mély, belső igazságot a beszélőjéről? A magyarok legalábbis így vélik.” A nyelvük – mely elragadóan bizarr és elképzelhetetlenül idegesítő – magányos kívülálló az indo-európai nyelvek között Közép-Kelet-Európában – állapítja meg Will Collins, a The American Conservative-ban megjelent cikk szerzője.

A közép-ázsiai eredetnek és a környező népekkel való – többnyire tragikusan végződő – találkozásnak köszönhetően rengeteg latin, török és német jövevényszó gazdagítja a magyar nyelvet. Ezeknek a behatásoknak köszönhetően még a legegyszerűbb nyelvi szerkezeteknek is mélyebb értelmük van a szerző szerint. Nem lehet iránymutatást adni anélkül, hogy a főváros kiemelkedő helyzetére nem utalnánk. A „felmegyek Budapestre” és a „lemegyek vidékre” kifejezések is erre utalnak.

Ez a fajta város-vidék törés nem egyedülálló – jegyzi meg a Collins. Találkozhatunk vele Amerikában, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Lengyelországban is. Annyiban azonban más, mint az amerikai, hogy itt a törés egyértelmű: van Budapest és van a többi.

A helyzetet Szabó Magda Az ajtó című regénye fogja meg igazán jól. A regényben szereplő két nő Magda és Emerenc kapcsolata jól megmutatja a magyar társadalomban érzékelhető törést. Magda egy Budapesten élő fiatal, tanult és ambiciózus írónő aki felveszi házvezető nőnek az idős Emerencet. Az utóbbi nő egy teljesen másféle Magyarország gyermeke: vidéki, földszerető nő, aki gyanakodva tekint a változó világra és újító ötletekre, valamint „nyíltan megveti Magda karrierjét és intellektuális igényeit”.

A szépirodalmi példán túl a szerző egy történelmi példát is említ. Az első világháborút követő zűrzavar során több kormány – többek között a kommunisták is – váltotta egymást, míg Horthy Miklós hadserege élén be nem vonult Budapestre. Az ominózus 1919-es esemény a leendő kormányzó „bűnösnek” nevezte a várost a kommunisták hatalomra jutásáért. A vidéki dzsentri származású Horthy ezzel a szóhasználattal előre vetítette jövőbeli politikáját is.

Collins szerint párhuzam vonható a Horthy-korszak ideológiai szembenállása és a mai modern viszonyok között. Miközben a „liberális és kozmopolita Budapest hidakat és nem falakat akar emelni”, Orbán Viktor az EU legfőbb kritikusa lett a bevándorláspolitika terén. Akár populista számításban, akár Orbán múltjában keressük a hozzáállás okát, a társadalmat új törésvonal szabdalja szét a bevándorláshoz való hozzáállás mentén. Ez tovább szélesíti a törést, ami a városi-vidéki népesség, a kozmopoliták és nacionalisták, végül pedig a főváros és az ország több része között.

Ennek ellenére Budapest és a vidék közötti kapcsolat emlékeztet egy gyümölcsöző és békés együttélésre, amikor a magyar kulturális élet ötvözte a vidék hagyományait és a főváros dinamizmusát. A szerző Krúdy Gyula 20. századi írót említi mint e kapcsolat fő képviselőjét. Az összefogásra való képességet a hősies, 1956-os forradalom és szabadságharc is bizonyítja. A szovjetek uralmával szemben kitört – sajnos sikertelen – forradalom tüze gyorsan terjedt a fővárosból a vidékre, és ugyanilyen sebesen múlt is ki, nemzeti tragédiaként vonulva be a magyar történelembe.

Ha még élne, Szabó Magdának biztos lenne egy-két szava a vidék és város nyugtalan kapcsolatához. Regényei abban a tragikus térben léteznek ahol a neheztelés és vonzalom összefonódik” – állapítja meg Collins. Írásait azonban hiba volna a magyar politikai irányvonal leírásának tekinteni. „Egy Budapest nélküli Magyarország majdnem felfoghatatlan lenne.”

Az ő és sok más hozzá hasonló ember életútjába is mindkét Magyarország hozzátett” – zárja le gondolatait Will Collins, aki most angoltanárként dolgozik Eger városában.

Szemlézte: Berkes Rudolf