Mi marad a konzervativizmusból Trump után?

2017. december 29. - Danube Institute

trump_11.jpg

„Ami magát konzervativizmusnak hívja jelenleg, nem fogja túlélni Trumpot” – írja Rod Dreher, a The American Conservative cikkírója

Dreher szerint az egyik központi téma sok konzervatív számára az USA-ban, hogy a jelenlegi elnök éppen átformálja a konzervativizmust – kérdés, hogy visszaáll-e eredeti formájában valaha?

„Ezt csak akkor hihetjük el” – írja a Dreher által megidézett David Frum –, „ha feltételezzük, hogy az ideológia az embertől függetlenül létező dolog. Ebben az értelmezésben milliónyi, magát konzervatívnak valló amerikai épít politikai identitást Trump támogatására – és közben maga a konzervativizmus nyugodtan tovább létezik a háttérben, mintha ezek az emberi elköteleződések mit sem számítanának.”

Vannak olyan konzervatívok, akik – Dreher szóhasználatával élve – egy „cromwelli közjátéknak” tartják Trump-elnökségét, aminek elmúltával az ideológia ismét régi fényében fog tündökölni. A politikai ideológiák azonban történelmi termékek, doktrínájuk nem állhat kívül a történelmen. Dreher szerint ez nem csak az ideológiákra, de az olyan entitásokra is igaz, mint például a katolikus Egyház. „Kívülről keménynek látszik, mint a kő, de ahogy bekerülsz, megtudod, hogy a legtöbb katolikusnak a katolicizmus azt jelenti, amit a katolikusok mondanak és tesznek” – írja Dreher. Természetesen ennek köze van az egyházi elit hatalmának meggyengüléséhez és az elmúlt 60 év kulturális változásaihoz is. „A katolicizmusban még így is van strukturális akadálya az igazán gyors változásoknak. A politikai pártoknál nincs ilyen jellegű fék.”

Dreher felsorolja Russel Kirk hat ismertetőjegyét a konzervativizmusról:

1. transzcendens felsőbb rendezési elvben való hit, aminek lehet az alapja tradíció, isteni megvilágosodás vagy a természet rendje

2. az emberi létezés sokfélesége és titokzatossága iránt érzett szenvedély

3. a meggyőződés, hogy a társadalomnak rendre és osztályokra van szüksége, hogy kifejezzen bizonyos természetes különbségeket

4. a hit, hogy a tulajdon és a szabadság közeli rokonok

5. a hit a szokásokban, a hagyományban és az előírásokban

6. a felismerés, hogy az újításokat szorosan csatolni kell a létező hagyományokhoz az óvatosság érdekében

„Ezek közül melyik általános elv magyarázza a népszerű amerikai konzervativizmust manapság?” – teszi fel a kérdést Dreher. Talán az 1. és a 4. ismertetőjegy közös lehet még. De minek hívnánk az egész kirki definíciót manapság? Reakcionizmusnak?

„Elmondhatom, hogy egyre kevésbé tudom magam azonosítani azokkal az emberekkel, akik konzervatív jelzőt használják magukra” – írja Dreher. Szerinte nincs értelme konzervativizmusról beszélni egyes számban, sokkal inkább hasznos konzervativizmusokról beszélni. Természetesen ezen belül is van egy mainstream irány, és úgy tűnik, ennek a zászlóshajója jelenleg Donald Trump. Bármi is következzen ezután, számolnia kell a trumpizmus örökségével.

Dreher személyes preferenciája a J.D. Vance-féle irányvonal lenne, ami a trumpi populizmust házasítja össze a kompetenciával, visszafogottsággal és óvatossággal. „Az alap nézőpontom az” – írja Dreher –, „hogy bármi is hívja magát jelenleg konzervativizmusnak, nem fogja túlélni Donald Trumpot, amennyiben túlélés alatt azt értjük, hogy változatlanul, érintetlenül fog ismét felszínre kerülni, mintha semmi nem történt volna.”

Ezalatt nem feltétlen azt kell érteni, hogy Trump óriási változásokat fog elérni, de lesz hatása annak, hogy maga mögött hagyta a konzervatív mozgalom tradicionális elitjét. A konzervativizmus definíciója képlékeny lesz jóval Trump után is – részben miatta, részben a szélesebb társadalmi és technológiai változásoknak köszönhetően, melyek egyben elnökké választásában is nagy szerepet játszottak. 

„A Demokrata Párt is meg fog változni ugyanezen erők hatására” – figyelmeztet Dreher. „Elég hihetetlen volna, ha a demokrata szavazók megengednék a demokrata elitnek, hogy egy újabb elitjelöltet erőszakoljanak rájuk.” A folyamat, mivel kihat mindkét pártra, azt hozhatja magával, hogy a demokraták is inkább valaki újat és frisset keresnek végül maguknak.

Szemlézte: Szegőfi Ákos