Miért népszerű Kanada?

2017. december 28. - Danube Institute

kanada11.jpg

A hetvenes-nyolcvanas években az Egyesült Államokba látogató kanadai családok könnyen érezhették magukat az amerikaiak szegény unokatestvéreinek. A hidegháború alatti Amerikát a dinamikus fejlődő infrastruktúra és pezsgő városi élet jellemezte, ami alsóbbrendűségi érzéssel tölthette meg a repülőkről leszálló utazók szívét. De miért népszerű most Kanada? Ezt fejtegeti a The Atlantic oldalán Jonathan Kay kanadai újságíró.

A helyzet mára teljesen megváltozott – írja a cikk szerzője. Az USA mai kanadai látogatói egy egészen más benyomással vannak az egykor irigyelt országról. 1995 óta egyetlen komolyabb repülőtér sem épült. A jelenlegi terminálok elavultak és komoly felújításra szorulnak, a környező infrastruktúrával egyetemben. A köz- és vasutak sok helyen még rosszabb állapotban vannak. Ilyen Washington félig működő metróhálózata vagy Detroit 90 éves Ambassador-hídja – melyen évi 200 milliárd dollár értékű árú halad keresztül Kanada és az USA között. 2015-ben a kanadai kormány bejelentette, hogy készek egy új híd építésének teljes költségét vállalni Michigan állam helyett.

A JPMorgan elnök-vezérigazgatója a következőket mondta helyzetről: „Képtelenek vagyunk új hidakat, új reptereket építeni, a belvárosi gyerekek nem végzik el az iskolát. Már majdnem szégyen amerikai állampolgárnak lenni.”

Donald Trump amerikai elnök megválasztása óta nem volt hiány az amerikai társadalmat megosztó okokról szóló elméletekből. Vannak akik a túlzott pártoskodásban, a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontásában vagy a rasszizmus felerősödésében látják a probléma forrását.

A szerző utazásai alapján más képet fest a probléma okairól. Véleménye szerint az amerikai közszféra működésképtelensége az, ami magyarázza az újonnan egymásnak feszülő társadalmi csoportokat.
„Az az ország, amelyben a szegényebb polgároknak adománygyűjtés útján kell forrást előteremteni egy orvosi műtéthez, nem egy olyan ország,a mely képes megóvni a polgárai egészségét.” Hasonló problémák nem csak az egészségügyi ellátásba,n hanem a tömegközlekedésben és a börtönrendszerben is fellelhetők.

Ennek fő okát a szerző az alulfinanszírozottságban látja. A közszféra finanszírozásának az alapja pedig a polgárok által befizetett adó. 2014-es adatok szerint az OECD országok közül az USA meglehetősen rosszul teljesít az adóbevételek terén (a 35 országból a 32. helyen áll). Ez azt jelenti hogy az ország GDP-jének mindössze 25.9 %-a származik az adókból (az OECD átlag ezzel szemben 34.2%).

A kanadai kormány számára ez nagyon egyszerű: ha több pénzre van szükség, megnövelik az adókat. Nincs közfelháborodás a lakosság vagy a pártok köreiben. Az emberek úgy gondolják, hogy ez az ára a civilizált társadalmi életnek.

A kanadaiak számára ez egy üzlet: befizeted az adót, cserébe jól működő államot kapsz.

Ehhez képest Amerikában az adókhoz való hozzáállás teljesen más. Éles vita megy az adóztatás mértékéről, egyesek egyszerre akarnak jóléti államot és adócsökkentést. Ez a konzervatív reagani hozzáállás nagyon káros, de töretlenül népszerű. Most viszont már több republikánus képviselő is felszólalt az adóemelés szükségessége mellett.

Mindez nem jelenti azt, hogy Kanadában minden tökéletes. A rezervátumokban szegénységben élő őslakosok problémái továbbra is súlyosak. A vállalatok vezetői panaszkodnak a magas ingatlanárakról, a háztartások magas adósságszintjéről, a magas képzettségű munkaerő és a hatékony közösségi közlekedés hiányáról. Az adó azonban nem sokat lett említve. A mindenki számára elérhető egészségügyi ellátás viszont pozitív vívmény. Hiszen ez azt jelenti, hogy ha valaki elveszti az állását, akkor sem kerül veszélybe a saját vagy családja egészségügyi ellátása. Egy ilyen rendszer mellett a kanadaiaknak magasabb a várható élettartama, azonban a várakozási idő is.

A szerző saját számításai alapján 10%-kal több adót fizet, mint egy chicagói. Ez a plusz 10% a családja számára biztosítja a mindig elérhető egészségügyi ellátást, a világszínvonalú iskolákat, a szociális hálót és egy jól felépített infrastruktúrát. És a korábban említett új hidat, amin természetesen lesz egy biciklis sáv is, hisz ez Kanadában természetes.

Kanadában nem sokat beszélnek arról, hogy, hogyan tegyék újra naggyá az országukat. Nem akarják megváltani a világot, mint az amerikaiak. Számukra ez sokkal inkább olyan, mint egy jó üzlet: befizeted az adót, jól szervezett államot kapsz. Ezt azonban nem lehet baseballsapkára nyomtatni és tüntetni érte. De Kanadának működik, és Amerikában is működne.

Szemlézte: Berkes Rudolf