Mi lesz Írországgal a Brexit után?

2017. december 19. - Danube Institute

utelagazas.jpg

Theresa May brit miniszterelnök Brüsszelben bejelentette, hogy sikerült megállapodni az Európai Unióval, melynek értelmében nem lehet határellenőrzés az északír-ír határon, bármilyen megállapodás szülessen is a Brexit-tárgyalások következő szakaszán.

Az Ír-sziget nagyobbik részét (26 megye) Írország foglalja el, azonban egy kisebb, hat megyényi terület – Észak-Írország vagy Ulster néven – az Egyesült Királyság része. A szétválás az évek során rengeteg konfliktust szült és az északon élő katolikus kisebbség továbbra is csatlakozni akar az egyesült Írországhoz. Azonban a tény, hogy mind Írország, mind az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja, hatékonyan csökkentette a belső feszültségeket, hiszen megnyitotta meg a határokat.

Philip Jenkins, a Baylor Egyetem tanára az American Conservative oldalán írta meg azokat a dilemmákat, amik az ír-brit viszonyok jelentenek a Brexit után.

Felmerül a kérdést, hogy mi lesz, miután Nagy-Britannia elhagyja az Uniót, miközben az ír állam tagja marad? Mindenképpen kialakul egy határvonal, amin ellenőrzik majd az EU-ba be- és kilépő áru- és személyforgalmat. Ez kétféleképpen valósulhat meg. A kézenfekvő megoldás az volna, ha a régi határon „élesztenék újra” az ellenőrző pontokat, amit azonban Írország teljesen elfogadhatatlannak tart (és vele együtt az északír katolikus kisebbség is).

A másik verzió, hogy Észak-Írország marad szorosabb együttműködésben Írországgal és Európa többi részével, ezzel de facto határt húzva a két sziget közé. Vonzónak tűnhet egy ilyen megoldás, de mérgezővé tenné a katolikus-protestáns viszonyt, hiszen ezzel de facto egyesítik az Ír-szigetet Dublin uralma alatt azzal, hogy határellenőrzést állítanak fel Ulster és az Egyesült Királyság többi része között. Az a „belső határ” elfogadhatatlan lenne a protestánsok számára.

A választás a két megoldás között lehetetlen Jenkins szerint.

Mégis, az EU tárgyaló delegációja ragaszkodik hozzá, hogy még azelőtt legyen ez a téma megtárgyalva, hogy elkezdődnének a jövőbeli kereskedelmi kapcsolatokról szóló tárgyalások. Más diplomácia ügyekhez képest ezen kérdés nem megfelelő kezelése könnyen és gyorsan felszakíthatja a nagypénteki egyezmény által beforrasztott sebeket. Ezzel újabb, erőszakkal és terrorizmussal súlyosbított fejezet nyílhat Észak-Írország történelmében.

Ez a szcenárió az, amit a brit politika kihagy a narratívából, amikor szóba kerül az ír kérdés és a Brexit. Vizsgáljuk csak meg Theresa May Konzervatív Pártjának koalíciós partnerét, az északír DUP-t – azaz Demokratikus Unionista Pártot –, főleg az Unionista jelzőt. A párt nyíltan azért jött létre, hogy megőrizze és védelmezze Észak-Írország és Nagy-Britannia unióját, minden más ügy másodlagos a számukra. Ma a DUP messze a legerősebb párt Ulsterben, 10 mandátummal a brit parlamentben. Ez a tíz hely pedig kulcsfontosságú May-nek a katasztrofális választások után, ahol a pártja elvesztette többségét a parlamentben. Ami azt illeti, May saját pártjának a neve is Konzervatív és Unionista Párt, és lehet, ő elfelejtette, ezt de sok pro-Brexit szövetségese a pártban nem.

Mit is gondolt, mi fog történni? Senki sem figyelmeztette, hogy a tervei az unionisták számára árulással ér fel?

Jenkins szerint ha kiprovokálja a DUP kemény ellenállását, azzal saját kormányzása lehetetlenülne el, a mostani kormány bukását vonva maga után. Ebben az esetben egy ilyen politikai válság Észak-Írország számára valós veszélyeket tartogat, akár emberek életébe is kerülhet. Egy ostoba döntés az IRA újraéledésébe torkollhat, ami a nagypénteki egyezmény előtt több másik terrorszervezettel együtt sok száz ember életét oltotta ki támadásaival. A DUP helyére pedig könnyen egy szélsőjobboldali párt kerülhet.

Ez az, amivel May és Davis játszanak, látszólag tudomásuk nélkül. Ez pedig megbocsáthatatlan.

Theresa May legutóbbi brüsszeli útja során áttörést ünnepelt, annak ellenére, hogy az ír kérdés tisztázatlansága potenciálisan egy katasztrófává tenné a Brexitet Nagy-Britannia számára. Az ír polgárháború fellegei pedig gyülekeznek, s eközben May kormánya nemtörődömségében hátat fordít a kérdésnek.

Szemlézte: Berkes Rudolf