Látszatreformok a kanadai légierőnél

2017. december 19. - Danube Institute

kanada1.jpg

A Trudeau-kormány végre hivatalosan is bejelentette a légierő kiöregedő CF-18-as vadászbombázóinak „ideiglenes” lecserélését. A korosodó gépek helyett kevésbé idős, de használt ausztrál F-18-as gépeket vásároltak. David Krayden (CBC) szerint a liberális zsenialitása – főleg ha a védelmi kérdésekről van szó – újra megmutatkozik.

Amióta a kormány bejelentette, hogy nem tudja támogatni a Lockheed Martin által fejlesztett (több mint egy tucat ország által támogatott) F35-ös ötödik generációs lopakodó fejlesztését – ami mellesleg a korábbi kormányzatok terve volt –, csak kapkodás van a témában.

Először egy nyílt pályázat kiírásáról volt szó a kormányzati kommunikációban, azonban ezek a hangok hamar elhaltak. A jelenlegi álláspont szerint a légierő gépparkjának teljes lecserélését áttolják a következő évtizedre, addig pedig áthidalásnak használt gépeket vásárolnak. Ezek az átmeneti gépek először új Super Hornetek lettek volna a Boeingtól. Ezt az elképzelést azonban megtorpedózta az amerikai Boeing és a kanadai Bombardier között kialakult vita, ami egy kereskedelmi háború rémképét festette a döntéshozók elé.

Az események eredményeképpen született meg a döntés az ausztrál gépek vételéről.

Krayden szerint ez is egy újabb katonai beszerzés, amikor a politikai szempontok felülírják a szakmai igényeket. A végén pedig a kanadai haderő toldozott-foldozott eszközöket használ – mint például a Sea King helikopterek, melyek olyan idősek, mint a tábornokok, akik most mennek nyugdíjba a hadseregtől.

Nem volt azonban szükségszerű, hogy így oldják meg a CF-18-asok cseréjét. Az Egyesült Királyságban és Ausztráliában sem kötődnek pártpolitikához a védelmi kérdések és katonai beszerzések. Ehelyett az említett fordítottja történt. Politikusok szórakoznak a Védelmi Minisztérium költségvetésével, látszatintézkedéseket végrehajtva.

1997-ben a Chretien-kormány döntött arról, hogy beszállnak az F-35 fejlesztésébe és későbbi beszerzésébe. Felismerték a már akkor is üzemidejük vége felé tartó CF-18-asok lecserélésének elkerülhetetlenségét. A program pedig direkt úgy került megszervezésre, hogy az összes támogató ország igényeihez legyen szabva – legyen az a norvég, izraeli vagy kanadai légierő. Ráadásul a legfőbb szövetségesek – mint az USA, az Egyesült Királyság és Ausztrália – is a részt vettek/vesznek a programban. Ez pedig hadműveleti, logisztikai szempontból sem utolsó.
Persze a program a mai napig küzd a gyermekbetegségeivel. Sokak szerint túlzottan drága és hosszadalmas a fejlesztése. Végül pedig ez pecsételte meg a gép kanadai beszerzését is.

A beszerzést 2002-ben a liberális, 2006-ban pedig a konzervatív kormány is támogatta. De annak ellenére, hogy Stephen Harper elismerésre méltó módon támogatta a hadsereg reformját, már akkor is komoly támadásoknak volt kitéve az F-35-ös program. Az újraválasztását féltve Harper kiszállt végül a programból. Ennek ellenére nem lett újraválasztva 2015-ben.

Helyette most Trudeau a miniszterelnök, ráadásul az F-35 beszerzésnek is vége, hiába volt annyi elkötelezettség korábban. A végeredmény pedig az, hogy a kanadai légierő modernizálását ismét elhalasztják egy évtizeddel, ki tudja meddig.

Szemlézte: Berkes Rudolf