Itt az ideje újra megtanulnunk vitázni!

2017. október 11. - Danube Institute

szolasszabadsag.jpg

Az Egyesült Államokban egy olyan generáció nőtt fel, amelyik nem tanult meg kulturáltan vitatkozni, és a szólásszabadságot arra használja, hogy letorkolljon bárkit, akivel nem ért egyet, csak hogy ne kelljen meghallgatni őket. Bret Stephens, a New York Times újságírója a konstruktív, vitára alapuló egyet nem értés hiányára hívta fel a figyelmet egy ausztráliai beszédében.

Stephens könnyűnek tartja az egyetértést, egyúttal elismeri, hogy ez minden közösség alapja. Egyet nem értésünk azonban egyúttal szabaddá is tehet minket, akár másokat is és valós demokráciát hozhat létre, ezért fontos feladat. „Galileo és Darwin; Mandela, Havel és Liu Xiaobo; Rosa Parks és Natan Sharansky – ilyen embereket találunk az egyet nem értők soraiban” – mondta Stephens.

A beszéd szerint az Egyesült Államok társadalma kudarcot vallott ebben a feladatban. Az amerikai polgárok rég értettek egyet kevesebb dologról: vitatkoznak többek között „etnikai problémákról, mosdókról, egészségügyi törvényekről és természetesen az Egyesült Államok 45. elnökéről”. Ezt a véleménykülönbséget azonban az amerikaiak „egyre vehemensebb rádiós és televíziós kirohanásokkal, egyre erőszakosabb demonstrációkkal és egyre elkeserítőbb személyes beszélgetésekkel” fejezik ki.

Ezzel Stephens szerint ismét egy olyan korba léptünk, ahol az erkölcsi megítélésünk a politikai nézeteink függvénye. „A republikánusok sokkal jobboldalibbak, mint 20 éve, a demokraták sokkal baloldalibbak és mindkét oldal sokkal gyakrabban látja a másikat halálos fenyegetésnek a nemzet jólétére”.

A szétválás nem csak ideológiai, hanem földrajzi, személyes és a digitális világban is megjelenik. Az utóbbi ahhoz is vezet, hogy az amerikaiak nem csak máshogy ítélik meg a tényeket, hanem eleve más tények alapján alakítják ki a véleményüket. Mindkét párt szavazóinak komoly hányada (a republikánusok 50%-a és a demokraták harmada) ellenzi, hogy a gyermeke a másik párt szavazójával kössön házasságot. „A párton kívüli házasság átvette a fajon kívüli házasság helyét, mint családi tabu.”

Stephens beszédében támadta az identitáspolitikát és azt a gondolkodást is, amely szerint a stresszt okozó kijelentések, hozzászólások az erőszak egy formáját jelentik. „Az érzelmek biztonságának ára az állandó infantilizálás” Az úgynevezett „safe spacek”, ahol az érzéseinket és a véleményeinket védjük valójában nem a gondolatokat védik, hanem a gondolatoktól védenek minket.

Az identitáspolitika a racionális érvelést is rendkívül megnehezítette Stephens szerint. A kicsit is sértőnek tűnő érveket sokszor nem csak rossznak, hanem erkölcstelennek tartjuk, amelyek így semmiféle megfontolást nem érdemelnek. „Az eredmény: a szükséges nézeteltéréseink azelőtt tűnnek el, hogy rendeznénk őket”. Sokszor azért maradunk távol egyébként érdekes beszélgetésektől, mert nem akarunk semmi rosszat mondani.

Stephens erre példának hozza a Brexitet és Trump választási győzelmét. A közvélemény-kutatások mindkét esetben ellenkező eredményt jósoltak, és az ausztrálok lehetnek a következők a melegházasságról szóló népszavazáson. Az ok Stephens szerint egyértelmű: ezeknél a döntéseknél az érvelés sokszor annyiból állt, hogy a kilépés, illetve Trump mellett vagy a melegházasság ellen szavazókat fanatikusnak állították be, ezért közvélemény-kutatásokon sem merték elmondani a véleményüket.

Ha meg akarunk győzni valakit, különösen ha konzervatívokról van szó, akkor a saját érvrendszerükben kell érvelni. Azonban ha neandervölgyieknek és idiótáknak állítjuk be őket, akkor „válaszként csak a középső ujjukat vagy az ökölbe szorított kezüket kapjuk”.

Amire szükségünk van Stephens szerint, az az értelmes egyet nem értés, amely minden virágzó társadalom éltető ereje.

Az Egyesült Államokban azonban a beszéd alapján egy olyan generáció nőtt fel, amelyik nem tanult meg kulturáltan vitatkozni, és a szólásszabadságot arra használja, hogy letorkolljon bárkit, akivel nem ért egyet, csak hogy ne kelljen meghallgatni őket.

A nézeteltérésekkel a legnagyobb probléma, hogy sokszor meg sem próbálunk az ellenfeleink szemébe nézni és kompromisszumra jutni. Hiányzik az értelmes vita egyik legfontosabb alapkövetelménye – az, hogy „fogd be, hallgasd végig, állj meg és gondolkozz és csak ezek után beszélj”.

Néhány médium, például a Fox News, megmutatták, hogy a profitszerzés legkönnyebb módja az érveken alapuló vita teljes elhagyása, mert ezeknek a piaci értéke alacsonyabb. Egy országnak sem lehet azonban jó kormánya és egészséges közélete minőségi újságírás nélkül, amely „különbséget tud tenni tény, hit és vélemény között”, illetve megérti, hogy „az igazság … olyan, mint Manhattan, rengeteg különböző tervezésű hídon el lehet oda jutni”.

Szemlézte: Ujvári Márton