Milyen lenne egy katonai puccs az USA-ban? – gondolatkísérlet

2017. október 10. - Danube Institute

pentagon.jpg

Az amerikai politika évtizedek óta nem volt ennyire kiszámíthatatlan. Donald Trump megválasztása óta akadémikusok és újságírók tömegei firtatják a kérdést: vajon lehetséges-e puccsot végrehajtani Amerika területén? Luke Foster Middup, a St. Andrews egyetem tanára vázolja a lehetőségeket.

A legstabilabb és legrégebben működő nyugati demokráciában végrehajtott katonai puccs ötlete némileg túlzásnak hat, hiszen ehhez hasonló manőverek olyan helyeken szoktak előfordulni, mint az ingatag dél-amerikai országok vagy éppen Törökország. Ellenpéldaként megemlíthető viszont a francia V. Köztársaság, aminek létrejöttéhez is hasonló események járultak hozzá 1958-ban, így az elgondolás önmagában érdekes lehet.

Ha gondolatkísérletként kezeljük a felvetést, mennyi akadálya lehet egy puccsnak az Államokban? „Rengeteg” – adja meg a sommás választ Middup. Elsőként maga az elnöki hatalom, aminek a hadsereg mintegy 250 éve alá van vetve. Ezzel együtt nem árt tudni, hogy a hadsereg tagjai nem az elnök, hanem az Alkotmány védelmére esküdtek fel – vagyis ha az elnök felforgatná az alkotmányos rendet, és a Kongresszus nem lenne képes elindítani az impeachmentet, a katonaság beavatkozási kötelességének kérdése előtérbe kerülhetne.

A második akadály a hadsereg heterogenitása. Az amerikai hadsereg sok alegységből áll, és nem minddel rendelkezhet az elnök; például a Nemzeti Gárda felett az államok kormányzói gyakorolnak hatalmat.

„Hogy semlegesítsék a problémákat, az összeesküvőknek kontrollt kell szerezni az információáramlás felett, hogy a kritikus órákban le tudják tagadni a puccs megtörténtét, és késleltetni vagy akadályozni tudják a régi rezsimhez lojális elemek reakcióját” – elemez Middup. Az információ feletti kontrollszerzés minden puccs legkritikusabb pontja, a 2016-os török kísérlet a FaceTime nevű applikáción bukott el, mert ezen az elnök ellenintézkedéseket tudott tenni, és rendkívül rövid idő alatt mozgósította a civileket a hadsereggel szemben.

Ahhoz, hogy a puccsisták teljes biztonságban tudják magukat, gyakorlatilag kontinentális szintű információs „áramkimaradást” kellene okozniuk. „Ez nagyon valószínűtlenül hangozhat” – írja a szerző – „de jó néhány független forrás és kormányjelentés is alátámasztja, hogy az USA energiahálózata rendkívül sérülékeny egy kibertámadással szemben, mivel azokat még azelőtt tervezték, hogy az eszközök rutinszerűen a hálózatra lettek volna csatlakoztatva”. A legfőbb feladat természetesen magának a katonai kommunikációs hálózatnak a biztosítása lenne, aminek központja a Pentagon. Az a kis számú csoport, aki a hálózatot a nap huszonnégy órájában biztosítja, szintén a puccs résztvevője kell, hogy legyen.

Az utolsó nagy probléma az USA puszta mérete. Míg más, kisebb országokban elegendő lehet a fővárost elfoglalni, ebben az esetben Washington D.C. elfoglalása önmagában nem elegendő – hogy megragadják a hatalmat a politikai, hírközlési és pénzügyi gócpontokon, bármely sikeres puccsnak minimum Manhattant és Los Angeles nagy részét is biztosítania kellene a körletben található nagy katonai támaszpontok segítségével.

Middup szerint három tényező mindenképp az összeesküvőket segítené. Az egyik maga a puccs valószínűtlensége. Meglátása szerint az FBI nem igazán monitorozza a katonaságot ébredező engedetlenség nyomai után kutatva. A másik a hadsereg mérete és komplexitása. Egy kellően magas katonai ranggal rendelkező puccsista anélkül tudna nagyobb létszámú csapatokat mozgatni, hogy közben túl sok kellemetlenkedő kérdésre kellene válaszolnia. Legvégül ott van még az elnök személye.

A szerző vázlatából kitűnik, hogy a sikeres puccs két alapvető kulcsa a vezető foglyul ejtése és az információ feletti kontroll. Ezek közül az előbbit viszonylag könnyű lenne kivitelezni, tekintve hogy Donald Trump kedvenc helye a visszavonulásra az a floridai Mar-a-Lago üdülő, ami egy félszigeten fekszik – elegendő lenne a félsziget kijáratát lezárni, és az elnök máris csapdába esett. A puccs időzítése is fontos: Middup valamelyik nemzeti szabadnapot tekintené ideálisnak, mikor a legtöbb ember elmegy otthonról, és az állami hivatalok is takaréklángon működnek.

Szemlézte: Szegőfi Ákos