Nem kellene elájulnunk Putyintól

2017. július 19. - Danube Institute

putyin_3.jpg

Új törésvonalak keletkeztek a jobboldalon belül, és ezekben a vitákban Putyin is szimbólummá vált. Ugyan a vonalas jobboldaliak frusztrációja érthető, nem kellene figyelmen kívül hagyni a putyini politika Nyugatra leselkedő veszélyes vonásait − írja Paul Gottfried az American Conservative-ban.

Az American Conservative szerzője a minap egy amerikai konzervatívok közötti tévés beszélgetést hallgatott, ahol a résztvevők Vlagyimir Putyin orosz elnököt dicsérték.

Gottfried szerint minél inkább jobbra tolódik valaki, annál kevésbé kritikus Putyinnal szemben. A szerző szerint ez nem meglepő: az orosz elnök a nyugati jobboldalhoz hasonlóan kritikus az LGBT-aktivizmussal szemben, üdvözli a keresztény egyházak kulturális befolyását, és az európai jobboldal olyan szereplőivel van jó viszonyban, mint Orbán Viktor vagy Marine Le Pen.

Az amerikai keményvonalas jobboldaliak vagy rajongással veszik körbe Putyint, vagy pedig a Putyint fasisztázó baloldaliakat kritizálják. Gottfried szerint az egész amerikai konzervatív mozgalom szimpatizál valamilyen szinten az orosz elnökkel, a Breitbart köreitl kezdve a paleokonzervatívokon át az alt-rightig. Pat Buchanan a „korszakunk legnagyobb államférfiaként” méltatja Putyint.

Gottfried napi szinten beszél Putyin-rajongó jobboldaliakkal, és nem feltétlenül osztja az álláspontjukat. Ő nem találja békeszeretőnek az orosz elnököt: Ukrajnában és Szíriában agresszíven lépett fel, a Nyugatnak figyelembe kell vennie az expanzionista törekvéseit.

„Nyugtalanítanak azon jobboldali társaim, akik, úgy tűnik, elfelejtették, hogy korábbi orosz kormányzatok hogyan gyilkolták és pusztították Közép- és Kelet-Európa népeit, az ukránoktól a baltiakon, magyarokon át a lengyelekig” − írja a szerző, aki szerint Trumpnak teljesen igaza volt, amikor a lengyelek szovjet uralom alatti szenvedéseiről beszélt. Putyin pedig KGB-tisztként részese volt az európaiaknak oly sok szenvedést okozó, elnyomó szovjet rendszernek.

Paul Gottfried ugyanakkor megérti a Putyin-párti jobboldalt, amelynek nem tetszik az, hogy a jobbközép erők a baloldal felé közelednek társadalmi és kulturális ügyekben. A konzervatív establishment a baloldallal áll össze a populista és tradicionalista jobboldallal szemben, és ez érthető frusztrációt szül egyesekben.

Eközben a neokonzervatívok szerint sötét korszak eljövetele várható, ahol egyrészt homofób nacionalisták és reakciósok, másrészt erőszakos muszlimok fenyegetik a neokonzervatív-neoliberális rendet. Ez a felfogás viszont Putyin karjaiba löki a vonalasabb, kritikus jobboldalt.

Az amerikai jobboldalon új törésvonalak keletkeztek az establishment és a többiek között, sőt, a két tábor egymás ellenségévé vált. Ebben a harcban és vitában Putyin is szimbólummá vált, mindkét oldal számára.

GR