A közösségi média buborékjáról

2017. június 13. - Danube Institute

buborek.jpg

Az internet kezdetekor sok kutató abban bízott, hogy az információk könnyebb elérése mindenkit okosabbá tesz majd. A világhálónak köszönhetően az embereknek nem kell könyvtárba menniük, hogy tájékozódni tudjanak, megismerhetik mások nézőpontját, egy vitában mindkét oldal érveit, továbbá egyszerűen és gyorsan ellenőrizhetik a tények valóságtartalmát. Egy nemrégiben készült kutatás eredményei alapján azonban úgy tűnik, az emberek közösségi médiás viselkedése nem váltotta be ezeket a reményeket, sőt, éppen ennek ellenkezője történt.

A közösségi médiumok algoritmusai úgy működnek, hogy személyre szabott tartalmat kínálnak a felhasználóknak, így egyértelműen jelentős szerepük vannak abban, hogy a felhasználók olyan tartalmakkal találkoznak, amelyek megerősítik meglévő meggyőződéseiket. Ezek az algoritmusok gondoskodnak arról, hogy olyan posztokat lássanak az emberek, amelyekkel egyetértenek, az viszont már az ő döntésük, hogy milyen tartalmat osztanak meg vagy mihez írnak kommentet.

Arra a kérdésre, hogy milyen szerepet játszik a felhasználók viselkedése az úgynevezett online „visszhangkamrák” létrejöttében, talán 12 millió fő közösségi médiás aktivitásának elemzése választ adhat. Egy nemrégiben készült kutatás szerint a felhasználók csak ritkán maradnak semlegesek, a többség rendkívül gyorsan a polarizált tartalmakhoz vetődik. A közösségi médiának nagy hatása van a tömegek gondolkodására, ezért egyúttal nagy felelősséget jelent, hiszen képes az álhíreket valóssá tenni, ez pedig közelebb visz minket az alternatív tények és a valótlanság időszaka felé.

Tudomány kontra összeesküvés

A 12 millió Facebook- és Youtube-felhasználót vizsgáló kutatás különös figyelmet fordított a lájkokra, megosztásokra és kommentekre a Youtube-on és 413 különböző Facebook-oldalon található videók esetében. A kutatók két csoportba osztották a videókat az alapján, hogy milyen oldalon jelentek meg: vitatott, tudományos bizonyítékokat nélkülöző tartalmakat megosztó oldalakon („összeesküvés kategória”), vagy pedig olyan helyen, amely tudományos ismereteket és racionális gondolkodást terjeszt („tudomány kategória”). A kutatók ezt követően összehasonlították a felhasználók fogyasztási szokásait a vizsgált Facebook-oldalakon és Youtube-on lévő videók alapján, a 2010 januárja és 2014 decembere közötti időintervallumban. Ez idő alatt követni tudták – a nyilvánosan elérhető információk alapján – az adott felhasználók interakciónak változását a két kategória tartalmaihoz.

A kutatók úgy találták, hogy vannak olyanok, akik csak az összeesküvés, míg mások csak a tudomány kategóriában aktívak; míg mások mindkettőben jelen vannak először, majd gyorsan váltanak, és az egyik oldal mellé teszik le voksukat. Függetlenül attól, mi volt a kezdeti kiindulópont, általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a felhasználók döntő többsége nagy mértékben polarizálttá vált. Ez azt jelenti, hogy lájkjai, kommentjei és megosztásai egy kategóriába tartozó tartalomhoz kapcsolódtak. Ez a facebookozók 93,6 százalékára, illetve a Youtube-nézők 87.8 százalékára igaz volt

Megdöbbentő gyorsaság

Ami a leginkább meglepte a kutatókat az elemzés során, az a sebesség volt, azaz milyen gyorsan váltak a felhasználók polarizálttá. Az olyan embereknél is, akik mindkét kategória tartalmaival találkoztak, kiderült, hogy az észlelés meglehetősen szelektívvé válik, nagyjából az ötvenedik lájk, megosztás vagy kommentelés idejére. Megfigyelhető, hogy azoknál az embereknél, akik mindkét nézőpont felől indultak el, ugyanezen idő alatt bekövetkezik a folyamat, és „visszhangkamrába” kerülnek.

A médiafogyasztási szokások változása hatással lehet az illető meggyőződésére is – meglepő gyorsasággal. A Facebook és Youtube pedig az alapján kínál tartalmat, amilyen tartalmakra a fogyasztó a korábbiakban rákattintott. Ennek pedig az a következménye, hogy az emberek gyorsan alkotnak ítéletet egy kérdésben, akkor is, ha alternatív információkról van szó. Aki pedig egyszer bekerül a „visszhangkamrába”, általában ott is marad, az adott kategóriában.

A vizsgálat emellett arra is rávilágított, hogy aki polarizált volt, az még inkább azzá válik ezáltal, hiszen a leghangosabb hangok éppen ebbe az irányba terelik az embereket.

A leleplezés nem segít

Az ideológiai „visszhangkamrák” léteznek tehát, más kérdés azonban, hogy az emberek ki tudnak-e lépni belőlük? A hamis és félrevezető információk leleplezése egyszerű megoldás lenne, ám a polarizálódott közösségimédia-felhasználók nem igazán lépnek kapcsolatba olyan tartalmakkal, amely ellentmondhat meggyőződéseiknek. Amikor pedig mégis ilyen jellegű információval tartoznak, az általában a visszájára sül el, és ezután még inkább ragaszkodnak nézőpontjukhoz.

A közelmúltban számos próbálkozás történt, hogy segítsenek a közösségi médiát használók számára kiszabadulni „visszhangkamráikból”. Ilyen például a „FlipFeed”, ez a beépülő alkalmazás lehetővé teszi, hogy a Twitter hírfolyamát bárki egy más gondolkodásmódú idegenére cserélje. A Facebookon az „Escape Your Bubble” nevű alkalmazás, amely a felhasználó politikai nézetével ellentétes tartalmakat illeszt be a hírfolyamába.

Szemlézte: Szalai Réka