Nem az egyezmények állítják meg a klímaváltozást

2017. június 12. - Danube Institute

klima.jpg

A Párizsi Egyezményt aláíró 195 ország közül visszalépett az Egyesült Államok: Donald Trump bejelentette, hogy visszavonja országa elköteleződését, amelyet elődje a klímavédelem irányába tett. Valóban egy nemzetközi, kormányközi egyezmény lehet a megoldása a klímaváltozás megállításának? Az államok kormányai vagy inkább az üzleti élet befolyásos képviselői tehetnek többet bolygónk megvédéséért? Ezen kérdésekre keresi a választ Josiah Neeley, az American Conservative hasábjain.

A baloldali világsajtó „gyászjelentésként” írta meg a hírt, miszerint Donald Trump Amerikája kilépett a párizsi klímavédelmi egyezményből – hangsúlyozza Josiah Neeley. A CNN és az USA Today is olyan szalagcímeket alkotott, mint „Trump a bolygónak: Halj meg!”.

Neeley szerint bárki, aki úgy gondolta, hogy a Párizsi Egyezmény megmenti a világot, annak előbb-utóbb csalódnia kell. Hasonló álláspont jelenik meg a kritikusok nagy hányadánál is, akik szerint az egyezmény visszavonása baklövés volt, ám a klímavédelmi megállapodás nem bír kötelező erővel az Egyesült Államok felett. Az egyezményben való részvétel önkéntes alapú volt, az országok pedig saját maguk tűzhették ki az elérni kívánt kibocsátás-csökkentési célokat. Amennyiben a későbbiekben valamely ország megváltoztatja a kitűzött mértéket vagy nem teljesíti az önkéntesen vállalt kötelezettséget, akkor semmilyen szankció nem foganatosítható ellene. Neeley úgy véli, hogy ha az összes részes állam teljesítené a kívánt csökkentési mértéket, akkor sem lehetne elkerülni azt a kritikus szintet, amely a tudósok szerint előidézi a globális felmelegedést.

Ha a Földet ilyen mértékben érintő kérdésekről van szó, akkor miért olyan gyenge a Párizsi Egyezmény? Mert sajnos annak kell lennie. Ha egy egyezmény szigorú és kötelező erővel bíró, kibocsátást csökkentő előírásokat tartalmazna, akkor rendkívül kevés állam vállalná annak teljesítését és következményeit. Josiah Neeley szerint ha egy ország ténylegesen beleegyezését adja, hogy tevőleges lépéseket tesz a Föld védelmében, akkor sincs semmi garancia arra, hogy ez a kötelezettségvállalás több évtizeden keresztül kitartana. Márpedig ennyi idő szükséges ahhoz, hogy az egyezmény hatékony legyen. A több évtizedes megvalósítás alatt azonban a politikai berendezkedés is változhat, amely kiszámíthatatlan, erre kitűnő példa maga Donald Trump.

Habár úgy tűnik, a nemzetközi klímavédelmi egyezmények nem elég erősek ahhoz, hogy megmentsék a Földet a klímaváltozástól, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet globálisan tennie a klímavédelemért. Neeley úgy véli, hogy a mobiltelefonok drasztikus proliferációja mind a fejlett, mind a fejlődő országokban nem azért ment végbe, mert nemzetközi egyezmény született volna róla, hanem a piac követelte meg ezt. Az Egyesült Államok az elmúlt évtizedben anélkül csökkentette a károsanyag-kibocsátását, hogy korábban csatlakozott volna a Kiotói Jegyzőkönyvhöz. Az USA ahelyett, hogy költséges intézkedéseket írt volna elő a kibocsátás mérséklésére, inkább a technológiai újításokat alkalmazta, amelyek olcsóbbak is és tisztább környezetet eredményeznek, mint a meglévő erőforrások felhasználásának csökkentése.

Ez nem azt jelenti, hogy a kormánynak ne lenne beleszólása abba, hogy ösztönözze a piac elmozdulását a tiszta energia irányába. A folyamat inkább azt szemlélteti, hogy a klímaváltozás valódi megoldásai kevésbé várhatóak globális csúcstalálkozóktól, de sokkal inkább a „következő Bill Gates”-től kell várni azt – véli Josiah Neeley.

Szemlézte: Pastrovics Martin