Így küzd Németország a gyűlöletbeszéddel

2017. május 22. - Danube Institute

gyuloletbeszed1.jpg

A szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd dilemmájára meglehetősen eltérő megközelítést alkalmaznak Európa és az Egyesült Államok. Míg a legtöbb európai ország a történelmi tanulságok miatt kriminalizálja a gyűlöletbeszédet, és rutinszerűen bűnvádi eljárást is indít a törvényszegőkkel szemben, az Egyesült Államokban fontosabb a véleménynyilvánítás – legalábbis a politikai jellegű véleménynyilvánítás – védelme.

Az amerikai szólásszabadság abszolutizálásának felemelkedése azonban viszonylag új fejlemény, mivel az 1930-as és ’40-es években még a legtöbb amerikai állam fogadott el gyűlöletbeszédre vonatkozó jogszabályokat. Sőt, a modern korban is találunk a véleménynyilvánítás cenzúrájaként működő jogszabályokat. A két kontinens eltérő megközelítése számos konfliktus forrása lehet, Heidi Tworek a Foreign Affairs-en megjelent cikke az amerikai tulajdonú közösségimédia-vállalatok és a gyűlöletbeszéd német szabályozásának összeütközését tárja fel.

A közösségi médiás platformok demokratizáló erejére sokáig értékként tekintettek, az elmúlt években azonban egyre elterjedtebbé vált azokon a gyűlölet és a zaklatás megjelenése. Erre válaszul a német kormány döntő lépésre szánta el magát, mind ezidáig ez jelenti a leghatározottabb fellépést a demokráciák részéről. A 2017 áprilisában elfogadott rendelkezést a Bundestag várhatóan nyártól fogja alkalmazni. A gyűlöletbeszéd szabályozásáról szóló törvény (Netzwerkdurchsetzungsgesetz) lehetővé teszi Németország számára, hogy akár 50 millió euróig terjedő bírságot szabjon ki a közösségimédia-vállalatoknak, ha azok nem távolítják el időben az illegális tartalmakat és a gyűlöletbeszédet.

A szabályozás legfőbb célpontjai az amerikai tech-óriások, akik a közösségi média-hálózatokat üzemeltetik Németországban. A kérdés azonban többről szól, mint az amerikai vállalatok és a német kormány összecsapása az online kommenteken, ez egyúttal egy vita arról, mennyi szólásszabadságot bír el egy demokrácia.

A gyűlölet platformjai

Döntően amerikai cégek uralják a német közösségimédia-piacot, a Xing (a LinkedIn német megfelelője) kivételével az összes nagyobb közösségi médiás csatorna amerikai. A 28 millió Facebook-fiók mellett a Google a keresési piacon 95 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik, amely meghaladja a 89 százalékos világátlagot is. Az innovációkat nagyra értékelik az országban, azonban a törvényhozók – különösen a szociáldemokrata pártban (SPD) – egyre frusztráltabbak amiatt, hogy a közösségi médiás cégek vonakodnak megfelelni a német törvényeknek, különösen az uszító és rágalmazó beszéd szabályozásában.

A tisztviselők évek óta dolgoznak azon, hogy az amerikai cégek távolítsák el a gyűlöletbeszédet, amikor a felhasználók jelentik azt nekik. Ezek az aggályok a 2016-os választások után egyre inkább növekedtek. Habár 2015 decemberében a Facebook, a Google és a Twitter abban állapodtak meg, hogy a jelentést követő 24 órán belül eltávolítják a sértő tartalmakat, egy 2017-es tanulmány szerint nem sikerült lényeges változást elérniük: a YouTube a problémás tartalmak 90, a Facebook 39, míg a Twitter csupán 1 százalékát törölte a megadott időintervallumon belül. A német kormány szerint az önkéntes vállalások nem mentik meg az ország demokráciáját a gyűlöletbeszédtől, erre csak a törvényi szabályozás képes.

Az új rendelkezés azokra a felületekre szabhat tetemes bírságokat, amelyek legalább kétmillió felhasználóval rendelkeznek, és a panasztételt követő 24 órán belül nem távolítják el a gyűlöletbeszédet tartalmazó posztot, kommentet, stb. A szabályozás azt is megköveteli, hogy a közösségi médiás felületek hozzanak létre jogi személyiséget az országban, amely jogilag felelősségre vonható. Azok az online fórumok, amelyeknél van tartalomfelelős – például a hírportálok és az internetes újságok –, nem tartoznak a törvény hatálya alá.

A törvénnyel azonban nem mindenki ért egyet, a német újságírószövetség, egyes polgárjogi aktivisták, illetve számos kutató és ügyvéd véleménye szerint ugyanis ez sérti a szólásszabadság alapelveit. A tech-cégeket, civil szervezeteket, feltalálókat és akadémikusokat tömörítő nemzetközi szervezet, a Global Network Initiative (GNI) szerint a szabályozás fenyegetést jelenthet a nyílt és demokratikus véleménynyilvánításra. A csoport szerint a törvény az internet cenzúrájához vezethet, illetve precedensül szolgálhat az autoriter rezsimek számára a szólásszabadság további korlátozására az interneten.

A szólásszabadság korlátozása a demokrácia védelméért?

A német politikusok hosszú idő óta tesznek hitet a szólásszabadság korlátozásában. A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) 1949-es alkotmánya (Grundgesetz) tartalmazott egy jelentős paradoxont: a 18-as cikkely szerint bárki, aki visszaél alapjogaival, mint a szólásszabadság, hogy aláássa a demokratikus rendet, az feladja ezeket a jogokat. Sok nyugat-német politikus rokonszenvezett a Karl Löwenstein-féle „militáns demokrácia”-koncepcióval, melynek lényege, hogy a demokráciáknak időnként korlátozniuk kell a szólás és a gyülekezés szabadságát a szélsőségesek ellen, és ezek a nem-demokratikus eszközök tudják megvédeni a demokráciát. A második világháború utáni Európában az NSZK volt az egyetlen ország, ahol az 1950-es években mind a nacionalista, mind a kommunista pártokat betiltották.

A nyugat-német állam szigorúan korlátozta az információ szabad áramlását, hogy a demokrácia biztonságban legyen a fasisztáktól és a kommunistáktól. Az ’50-es és ’60-as években a nyugat-német hatóságok telefonok ezreit hallgatták le, illetve felbontották az NDK-ból érkező leveleket is. Az ellenőrzés mértéke némileg csökkent az 1960-as évek elején történt Spiegel-botrányt követően, amikor a szövetségi hatóságok egy hónapra lefoglalták a szerkesztőséget és több újságírót is letartóztattak egy cikk miatt, amely a nyugat-német védelmi erők tevékenységét taglalta. Habár a hatóságok szerint ezek az információk államtitoknak minősültek, eljárásmódjuk hatalmas közfelháborodást váltott ki a német társadalomban, és a kormánykoalíció széteséséhez vezetett.

A napjainkban hatályos német törvénykezés is határt szab a szólásszabadságnak, különösen a gyűlöletkeltés és a nemzetiszocializmus dicsőítése miatt. Nem Németország azonban az egyetlen, sok demokrácia korlátozza a szabadságjogokat napjainkban is, egy országban sincs teljes szólásszabadság. Giovanni Capoccia, az oxfordi egyetem kutatója, felhívja a figyelmet, hogy a két háború között Belgium és Finnország is azzal próbálta védeni magát a szélsőséges nézetektől, hogy korlátozták a szélsőséges csoportok jogait, továbbá az Egyesült Államokban is vannak határai a szólásszabadságnak.

A Facebook nemrégiben látta be, Németországnak igaza van abban, hogy az online beszédet felügyelni kell. Miután több lövöldözést közvetítettek élőben a Facebookon, a cég úgy döntött, 3000 főt vesz fel azért, hogy odafigyeljenek az esetleges gyilkosságok közvetítésére. A Facebook további 700 ember tervez alkalmazni a tartalmak figyelésére az év végétől, Berlinben. A német minta európai átvételére is sor kerülhet, az új francia elnök, Emmanuel Macron megválasztásával pedig ez akár sikerülhet is. A kampány alatt Macron kijelentette, szeretne tenni az álhírek terjedése ellen, illetve szükségesnek tartja az internet szabályozását is. Az új német törvény azonban nem csupán az álhírek elleni küzdelemről szól, sokkal inkább arról, szólásszabadság határainak megtalálását a demokráciákban, úgy, hogy a lehető legjobban lehessen megvédeni a demokráciát.

Szemlézte: Szalai Réka