Így verseng a globalizmus a nacionalizmussal

2017. május 16. - Danube Institute

globalizacio.jpg

A második világháború óta a hatalom egyre inkább kezdett eltolódni a szuverén államok szintjéről a multinacionális vállalatok és intézmények felé. Fordulat jöhet? A nacionalizmus és globalizmus kibékíthetetlen ellentétének témáját dolgozza fel cikkében Gilbert T. Sewall, az American Conservative szerzője

Sewall az Economist egykori főszerkesztőjének, Bill Emmott „Fate of the West” című könyvét használja fel, az erről készült kritika alapján hívja fel a figyelmet a globalizmus jelenlegi problémáira, valamint a feltámadó és hanyatló nacionalizmusokra.

A Nyugat a világ legsikeresebb politikai képződménye, amely az egyenlőség és nyitottság pillérein nyugszik – írja Sewall Bill Emmott nyomán. A nyugati kormányok azonban mindkét alapvetésben kudarcot vallottak, ezáltal válságba kerültek. A Nyugat ideológiája – Emmott szerint – joggal került a kritikusok célkeresztjébe, mert „képtelen volt igazságosságot, prosperitást és biztonságot nyújtani”.

Ennek következtében a Nyugat legnagyobb ellenfele nem Kína vagy a radikális iszlám, hanem Washington D.C,. tehát belülről emészti magát. Emmott úgy véli, hogy egy egészséges társadalomnak nyitottnak kell lennie az új ideológiákra és az új lehetőségekre.

Sewall szerint Emmott sohasem fogalmazza meg azt, hogy a Nyugat miképpen tudná szélesíteni a lehetőségeit. Emmottnak igaza van abban, hogy az egyenlőtlen jövedelemeloszlás a vészharangokat kongatja, azonban Emmott kényelmesen érzi magát a kialakult miliőben, hiszen ő maga is a globális kapitalizmus képviselője.

A második világháború óta a hatalom egyre inkább kezdett eltolódni a szuverén államok szintjéről a multinacionális vállalatok és intézmények felé. Sewall úgy véli, hogy az olyan globalistáknak, mint Emmott, ez a tényállás igencsak kedvez. A cikk írója példának hozza fel az évenkénti, Davosban megrendezett gazdasági csúcstalálkozót, ahol a résztvevők a nemzetállamokra, azok határaira és kormányaira úgy tekintenek, mint a múlt örökségére. Hollandiában, Franciaországban és Ausztriában azonban a nacionalista mozgalmak hatalmas méreteket öltenek, csakúgy mint a harmadik világban. A nacionalisták pedig úgy gondolják, hogy az országuk örökségét meg kell őrizni, a globalisták viszont a munkahelyekre és az olcsó munkaerőre koncentrálnak inkább.

Emmott szemszögéből a migráció egyfajta szükséges lépés, azonban az európai, idősödő társadalmak a saját érdekeiket védelmezik, ezért elutasítják a bevándorlást. A szabadkereskedelmi megállapodások és nemzetközi együttműködések előnyeit egyértelműnek és sokrétűnek tartja Emmott, mert hozzájárultak a globális együttműködés és béke fenntartásához. Ami a jövőbéli követendő célokat illeti, Emmott az internacionalisták által évtizedek óta hangoztatott szlogeneket ismétel, mint a digitális korban a humántőke jelentőségének elismerése, vagy az egyenlőtlenség leküzdése az oktatás által.

Sewall azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Emmott elsiklik a nemzetközi együttműködések leépülése és a hatalom kisajátítása fölött. Sewall szerint az Európai Unióból való, kontinensen átívelő kiábránduláshoz a nemzetállamok közel-keleti bevándorlóktól való meg nem védése járult hozzá.

A Nyugat gyengélkedésének elemzésében a kulturális hatások – beleértve a vallást, politikai identitást és multikulturalizmust – figyelmen kívül hagyása végzetes hiba – írja végül Sewall a „Fate of the West”-ről alkotott kritikájában.

Szemlézte: Pastrovics Martin