Tory győzelem várható az előrehozott választáson

2017. április 25. - Danube Institute

theresa_may.jpg

Theresa May, az Egyesült Királyság miniszterelnöke június 8-ára kezdeményezte az előrehozott választást, amelynek a rendes eljárás keretein belül 2020-ban kellett volna megtörténnie. Theresa May döntése sokakat váratlanul ért, azonban jól kidolgozott stratégia érezhető a miniszterelnök döntése mögött. A fontos politikai kérdéskör hátterét és jövőjét, valamint a toryk és az ellenzék esélyeit Gordon Rayner és Christopher Hope, a Telegraph újságírói boncolgatják.

Az egész kabinetet valósággal meglepte Theresa May döntése a június 8-i választásról – hívja fel a figyelmet Gordon Rayner. A legközelebbi politikai tanácsadói – Nick Timothy és Fiona Hill –, valamint férje, Philip May egy hete tudatában voltak a döntésnek. A döntés hátterében valószínűleg az áll, hogy May szembesült a Brexitet ellenző képviselők növekvő számával. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője leszögezte, hogy 2019-ben a pártja a végső megállapodás ellen fog szavazni, amennyiben az nem lesz alávetve bírósági vizsgálatnak. A liberális demokraták a kormány menetrendjének megakasztását hangoztatták, a Skót Nemzeti Pártnak pedig „nem áll érdekében” támogatni az Európai Unióból való végső kilépő nyilatkozatot. Theresa May úgy véli, hogy „a folyamatot veszélyeztető esetleges próbálkozások a jövőben egyre tisztábban fognak látszódni”.

A miniszterelnököt a közelmúltban körbevették olyanok, akik az előrehozott választás előirányzását sürgették. Köztük volt William Hague, a korábbi pártvezető, aki a konzervatív képviselők létszámának növelését szorgalmazza, hogy a 2019-ben esedékes parlamenti Brexit-szavazáson a konzervatív képviselők többsége gond nélkül meg tudja szavazni az Európai Unió elhagyására irányuló végső tervezetet. Számos vezető miniszter egyetértett ezen állásponttal a kabinetben – emlékeztet Gordon Rayner.

A közvélemény-kutatások fölényes győzelmet jósolnak a miniszterelnök pártjának. Emellett May az Európai Tanácsban olyan retorikával szembesült, amely egyre inkább biztossá tette abban, hogy addig nehéz lesz elképzeléseit sikerre váltani a Brexit-tárgyalásokon, amíg a saját parlamentjében is akadályokba ütközik a tervei véghezvitelében. Amber Rudd brit belügyminiszter szerint is fontos, hogy „az EU-ban lássák: erős kormányunk van, amelyet támogat az ország, ezáltal a lehető legelőnyösebb tárgyalásokat tudjuk folytatni velük”.

Gordon Rayner szerint az egyetlen probléma Theresa May hitelességében keresendő, ugyanis 2016 júliusától – miután átvette a miniszterelnöki pozíciót – folyamatosan azon az állásponton volt, hogy nem ír ki előrehozott választásokat, hanem 2020-ban fog az Egyesült Királyság népe miniszterelnököt választani. Az ellenzéki pártok optimizmussal fogadták a bejelentést, olyannyira, hogy Diane Abbott – a Munkáspárt tagja, egyben árnyék-belügyminiszter – szerint „Jeremy Corbyn lehet a következő miniszterelnök”.

Christopher Hope a cikkében arra hívja fel a figyelmet: Theresa May megérezte azt, hogy a 2019 márciusában befejeződő Brexit-tárgyalások után a 2020-ban esedékes választásig kevés idő marad, így a kormánynak kevés mozgástér lenne biztosítva. Egy előrehozott választáson elért konzervatív győzelem viszont Theresa May miniszterelnökségét jelentené 2022-ig. Ezáltal lehetősége lesz a kormányzó pártnak, hogy a Brexit-tárgyalások befejezése után kialakítsa az Egyesült Királyság útját, amelyet a 2020-as választásig nem tudna hatékonyan kivitelezni. Steve Baker, egy konzervatív parlamenti képviselő szerint az országnak lehetősége lesz megerősíteni a miniszterelnök hatalmát annak érdekében, hogy egy előnyös megállapodásra jusson az EU-val. Andrew Bridgen, ugyancsak a tory képviselők közül úgy véli, hogy a megnövekedett konzervatív többséggel Theresa May erősebb alkupozíciót tudhatna magáénak az Európai Unióban.

Szemlézte: Pastrovics Martin