A Nyugat megosztására játszik Moszkva

2016. június 07. - Danube Institute

putyin_nyugat.jpg

Miközben az Ukrajnával kapcsolatos tárgyalások tovább zajlanak az Egyesült Államok, Németország és Oroszország között, orosz csapatmozgásokat észleltek Fehéroroszország határai mentén. A két nyugati hatalom álláspontja a szakadatlan egyeztetések kezdete óta változott, Moszkva pedig igyekszik észrevétlenül a saját malmára hajtani a vizet. A nemrégiben történt események és logikai szálak összefüggéseit vizsgálta Lili Bayer, a Geopolitical Futures hasábjain.

Egészen a közelmúltig Berlin és Washington többnyire egyetértettek abban, miképp válaszoljanak az Ukrajnában zajló orosz agresszióra, azonban mára kissé eltávolodtak az álláspontok. Eddig mindkét hatalom a szankciók súlyosbítása és a NATO-haderők növelése mellett érvelt, különösen Lengyelországra és a balti államokra nézve.

Ugyanakkor még mindig mindketten elkötelezettek amellett, hogy mind politikailag, mind anyagilag támogassák az Ukrajnában hatalmon lévő, nyugat-barát kormányt. A német fél azonban már a közelgő Brexit-referendum, illetve saját gazdasági problémái miatt egyre inkább enyhítene a fagyos hangulaton Moszkvával, és a szankciókról csak lépésről lépésre döntsenek. Világos, hogy Berlin számára fontosabb kérdés az európai uniós kohézió megtartása, mint a Kijevről szóló harc. Viszont az orosz félnek szem előtt kell tartania azt is, hogy Berlin álláspontja csak akkor marad ilyen enyhülő, amennyiben nem tapasztal agresszív katonai fellépést Ukrajna ellen.

Az Egyesült Államok pozíciója ennél szilárdabb: nyíltan kifejezett érdekében áll, hogy megakadályozza az orosz beavatkozást a közép- és kelet-európai régióban, és emellett jelentős katonai segítséget is tud biztosítani az érintett államok számára. Fontos megjegyezni azonban, hogy az USA továbbra is partnerként támaszkodik Moszkvára az Iszlám Állam elleni harcokban Szíria-szerte, valamint más kérdésekben is, amelyek a terrorizmus témáját érintik.

Való igaz, hogy az USA és a NATO folyamatosan növeli az állomásozó csapatok számát és felszereléseket is biztosít az említett térségben, konfliktusba kerülni viszont nem akar az óriással. Ukrajna számára szignifikáns katonai segítséget nem áll módjában biztosítani, sem pedig csapatokat telepíteni oda, amivel az európai stabilitást felboríthatná. Az említett tények tükrében tehát Washington nyitott arra, hogy kompromisszumot találjon a kérdésben és nagyobb hajlandóságot mutat az alkura, mint európai társa. A NATO-szövetségesek védelme kapcsán viszont továbbra is elkötelezett marad.

A tárgyalópartnerek véleményét pontosan ismerve így Oroszország úgy határozott, hogy csapatokat mozgat a nyugati határ közelébe, ezzel is emlékeztetve a Nyugatot arra, továbbra is képes fenyegetést jelenteni Ukrajnára és a régióra. A fent említett állítást Lili Bayer szerint az igazolja, hogy már áprilisban felbukkantak olyan információk – fotókon és aktivistákon keresztül –, hogy Brianszk környékére fegyveres csapatok érkeznek és júniusban már hírügynökségek is jelentést adtak ilyen jellegű mozgásról. Emellett Szergej Kuzsugetovics Sojgu, Oroszország védelmi minisztere májusban bejelentette, hogy az állam újabb három katonai hadosztályt hoz létre: kettőt az ország nyugati katonai körzetébe, egyet pedig a délibe telepít. Fontos megjegyezni, hogy ezek a csapatok egyenként 10 ezer katonát számlálnak. Június 2-án Dimitrij Peszkov, Putyin elnök hivatalos szóvivője úgy nyilatkozott az ügyről, hogy „néhány csoport megerősítéséről beszélni a fehérorosz határ közelében, nagy túlzás volna”. A kijelentés azért lényeges, mert Peszkov nem tagadta, hogy valóban fegyveres csoportok mozognának Oroszország nyugati határa mentén, pusztán azt tagadta, hogy Fehéroroszország áll a figyelem fókuszpontjában.

Moszkva kettős tárgyalási taktikával él, igyekszik demonstrálni katonai erejét Ukrajnával szemben. Reméli, hogy ezzel javulhatnak kilátásai az egyeztetéseket illetően, viszont a határ menti hadosztályok méretére szigorúan figyel annak érdekében, hogy azok ne jelentsenek közvetlen fenyegetést a NATO-tagországok biztonságára nézve. Másrészt viszont az állam tisztviselői azon fáradoznak, hogy hajlandóságot mutassanak a nyugati partnerekkel való tárgyalásra és támogatásukat fejezzék ki, főleg amikor olyan kérdés kerül elő, mint az USA esetében Szíria.

A szerző meglátása szerint Moszkva végső célja, hogy megossza a nyugati hatalmakat és minél inkább engedményeket csikarjon ki Ukrajna ügyében. A kifinomult játszma célja a katonai erőkkel, cáfolatokkal és a soha véget nem érő diplomáciai csúcstalálkozók tömkelegével a Nyugat egységének megbontása és Ukrajna semlegességének kiharcolása.

Szemlézte: Mészár Kata