Így alakul az új világrend

2016. május 21. - Danube Institute

vilagrend_2.jpg

Az imperializmus kora lezárult az előző évezreddel, és a nyugati világ felemelkedésének kereteit adó hatalmas, centralizált, nemzetek feletti államok és ideológiai blokkok átadják a helyüket a nemzeti anarchiának – írja Robert D. Kaplan a National Interestben. Az elismert író és tudósító már a ’90-es évek hidegháború utáni optimizmusa alatt is hasonlóan baljós jövőről írt, és a történelem azóta sajnos csak egyre inkább legitimálni látszik pesszimizmusát.

Az első világháborúval összeomlott a Habsburg és az Oszmán Birodalom, a két nagy multinacionális állam. Nyomukban anarchia és távoli íróasztalokon, geopolitikai szempontok alapján húzott, helyi legitimitás nélküli határok maradtak. A második világháború után az angolok és a franciák is elvesztették tengerentúli birodalmaikat, a hidegháború után pedig az USA maradt egyeduralkodó.

Kaplan szerint a globalizáció elmélyítette a geopolitikai ellentéteket, mivel szűkösebbé tette a világtérképet és szétforgácsolta a politikai szereplőket. Indiának és Kínának például a buddhizmus elterjedésén kívül nem sok kapcsolata volt hosszú történelmük során, hiszen a Himalája elmozdíthatatlan és nehezen járható határt képezett közöttük. A növekvő geopolitikai nyomás és a modern fegyverek hatótávolsága azonban riválisokká tették őket. India csatahajókat állomásoztat a Dél-kínai-tengeren és szövetséget keres Vietnammal és Japánnal, Kína pedig az Indiai-óceánon gyakorlatoztatja flottáját, s Irán és Oroszország felé közeledik.

Már nincsenek pusztán helyi konfliktusok: egy régió krízise az egész világot fenyegető láncreakciókat indíthat be. A nagyhatalmak keze mindenhova elér, ha rombolni akarnak, de a távolból megfékezni a káoszt lehetetlennek tűnik. Az USA nyíltan beavatkozott Irakban és kezdetben a távolból figyelte Szíriát, de mindkét taktika kudarcot vallott és vérfürdőhöz vezetett. Ez már nem a civilizációk ütközése, hanem a populizmus által mesterséges egységekbe tömörített nyers erő anarchiája, így nem is kerülhet ki belőle győztesen egy civilizáció.

A szerző szerint nyugati világban egyelőre viszonylagos egységet teremtenek a nemzetek feletti szervezetek, mint az ENSZ, a NATO, az IMF vagy az EU, azonban velük szemben egyre erősödik a nemzetállam újra feléledő gondolata által táplált fasizmus és kommunizmus. Kaplan óvatos, nem temeti el az EU-t és a nyugati civilizációt, de a nemzetállami populizmus és az egyetemes értékeket képviselő nyugati civilizáció között látja korunk meghatározó konfliktusát.

Szemlézte: Daniel Corsano