2016. február 24. 08:01 - Danube Institute

Kanada: az új liberális mintaország?

kanada.jpg

Kanadai politikai körképünk 2016 elején

A 35 millió lakosú és Kanada az amerikai kontinens legészakabbi országa. Az állam tízmillió négyzetkilométernyi területe átszeli a kontinenst a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig. Az ország államformáját tekintve alkotmányos monarchia és szövetségi alapon szerveződő parlamentáris demokrácia. A monarchia uralkodója – a Brit Nemzetközösség más országaihoz hasonlóan – II. Erzsébet királynő. Kanadában az ő képviseletében a miniszterelnök által jelölt általános kormányzó jogosult eljárni. Jelenleg David Johnston tölti be ezt a pozíciót, akit az előző, konzervatív miniszterelnök, Stephen Harper jelölt a tisztségre, a valódi hatalom azonban a mindekori miniszterelnök, jelenleg a liberális Justin Trudeau kezében összpontosul.

A tíz tartományból (szövetségi egységből) és három területből (territory) álló föderáció etnikailag és nyelvileg is igen sokszínű – a hivatalos angol és francia államnyelveken kívül még tíz őslakos nyelv is hivatalos egyes régiókban. A tartományok magas fokú autonómiával rendelkeznek, például az oktatáshoz és egészségügyhöz kapcsolódó szakpolitikák területén. A szövetségi kormány jogosult átfogó politikai és szakpolitikai reformok kezdeményezésére, ugyanakkor a provinciáknak jogába van egyoldalúan kilépni ezekből.

Kanadában kétkamarás parlament működik – a szenátusban vagy felsőházban százöt képviselő ül, akiket regionális alapon választanak és a megválasztott képviselők hetvenöt éves korukig szolgálnak. A valódi törvényhozási erő az alsóház (House of Commons) kezében van − ennek 338 képviselői helyét teljes egészében többségi választási rendszerben osztják szét egyéni választókerületekben.

Az országban számos szövetségi és regionális párt működik. Az ottawai szövetségi parlamentben 2015 óta a kormányzó liberálisok, a közeljövőben hivatalos ellenzékként megjelölt konzervatívok, illetve a zöldek, a baloldali Új Demokraták és a quebec-i franciák érdekeit képviselő a Bloc Québéois jelenik meg képviselőkkel.

A 2015-ös parlamenti választásokat a szavazatok 39.5 százalékával 184 alsóházi helyet szerző Liberális Párt nyerte meg, míg a legerősebb ellenzéki erő a 31.9 százaléknyi szavazatot szerző és 99 képviselőt delegáló Konzervatív Párt lett. Az Új Demokraták 44, a Bloc Québécois 10, a zöldek pedig 1 képviselővel jelennek meg a törvényhozásban.

A választásokat követően a liberálisok Justin Trudeau vezetésével alakítottak kormányt. A minden idők második legfiatalabb kanadai miniszterelnökét és az általa alakított kabinetet a nemzetközi progresszíív liberális közvélemény széles körben ünnepelte kulturális és etnikai sokszínűsége, illetve a nők nagyobb aránya miatt is. A legfontosabb aktuális politikai ügyek közé ma Kanadában a gazdasági növekedés kérdése és a szíriai válság kezelésében való szerepvállalás tartoznak. Ezen kívül kiemelt figyelem jut olyan kulturális-társadalmi ügyekre, mint az őslakosokhoz való viszony rendezése és a marihuána legalizálása.

A gazdaságpolitika terén a Trudeau-kabinet balközép megoldásokkal kampányolt, célja hogy az utóbbi időben 0 és 1 százalékos éves növekedési ütemre lassuló gazdaságot a kormányzati befektetések segítségével élénkítse. A tervezett kormányzati befektetések sokszínűek: éppúgy szó esik a zöld technológiába való invesztálásról (amely egyébként a globális felmelegedés körüli viták egyik fontos témája is), mint a nyugdíjasok közlekedését segítő intézményrendszer felállításáról. A tavaly őszig kormányzó konzervatív ellenzék ezzel szemben a költségek visszafogására és a deficit csökkentésére fókuszálna. A fő kérdés most az, tartható-e a kormány által kitűzött 10 milliárd kanadai dolláros költségvetési hiány, vagy a büdzsé módosítására lesz szükség. Egyesek azért is kritizálják az új kormányt, mivel annak költései nagy arányban Kanada területén kívül történnek.

A 340 ezer ember életébe kerülő szíriai konfliktus – ahogy a nyugati világ számos országában kettős politikai dilemmát hozott létre Kanadában. Heves viták vannak egyrészt arról, hogy nagy és fejlett országként Kanadának milyen mélységű és jellegű katonai vagy nem katonai szerepvállalás mellett kellene elköteleznie magát. A kormánypárt az USA által vezetett koalíciós bombázásokban eddig részt vevő CF-18-as bombázók hazahívása mellett döntött, és ezt részben a katonák életének védelmével, részben pedig a helyi erők támogatásának fontosabb voltával indokolta. Ezzel szemben a konzervatív ellenzék szerint ez lényegében megfutamodást és szövetségeseink cserbenhagyását jelenti.

Zulik Ákos

komment
süti beállítások módosítása