Miért tolódik balra az amerikai szellemi élet?

2016. január 18. - Danube Institute

kulturharc.jpg

Az utóbbi pár generáció alatt az amerikai akadémiai élet jelentősen balra tolódott. Sokan ezt egy egyszerű generációváltással magyarázzák. Jason Willick, a The American Interest publicistája szerint viszont a '80-as és '90-es évek kánonharcaival magyarázható a folyamat. A közvélekedés szerint ezekben az akadémiai csatákban a multikulturalisták győztek a tradicionalistákkal szemben. Willick szerint előbbiek egyszerűen kiszorították az utóbbiakat.

A Heterodox Academy egy új szervezet, amelynek célja, hogy minél többféle nézőpont jelent legyen a társadalomtudományokban. A szervezet nemrégiben egy grafikonon tette közzé kutatását. Az ábra szerint az amerikai akadémiai élet radikálisan balra tolódott az elmúlt pár generáció alatt. A Heterodox Academy szerint az, hogy a mérsékeltek és a konzervatívok száma visszaszorult a kilencvenes évek óta a liberálisok javára, a következőkkel magyarázható: a '90-es évek közepén a „legnagyobb generáció” nyugdíjba vonult, akik között sok republikánus volt. Eközben helyüket a „baby boom generáció” tagjai vették át, akik között viszont nem volt annyi republikánus.

Jason Willick szerint azonban többről van szó, mint egyszerű organikus generációváltásról. Véleménye inkább az, hogy a folyamat, amit a grafikon ábrázol, az a nagy „kánonháborúk” öröksége. A kánonháború a „tradicionalisták” és „multikulturalisták” között zajlott az amerikai bölcsészettudományi körökben a '80-as és '90-es években. Egy-két „tradicionalista” tiltakozástól eltekintve, mint Allan Bloom nagy sikerű 1987-es könyve a „The Closing of the American Mind”, az általános vélekedés az, hogy a „multikulturalisták” megnyerték a kánonháborúkat.

Ennek a győzelemnek több hosszú távú hatása lett, írja Willick. A tananyagban kevesebb hangsúly kerül az úgynevezett nyugati kánonra. Továbbá burjánzásnak indultak a különböző „tanulmányok” tanszékek (például az afro-amerikai vagy gender tanulmányok). Willick úgy véli, hogy ezek a fejlemények mindenképpen hatottak arra, hogy a tudományos ambíciókkal rendelkező, de tradicionalizmus felé hajló diákok kevesebb mértékben jelentkeztek PhD-képzésre. Ez nagyrészt a bölcsészet- és társadalomtudományi tanszékekre vonatkozik: a Heterodox Academy kutatásai szerint a konzervatív professzorok nagyrészt természettudományos, illetve például jogi területről kerültek ki.

A progresszívek gyakran azzal érvelnek, hogy a konzervatívok hiánya nagyrészt önkiválasztódással magyarázható, mintsem diszkriminációval, írja Willick. Szerinte azonban ez az érvelés nem veszi figyelembe, hogy az önkiválasztódás hogyan hat az akadémiai életre. Ugyanis ha nyilvánvaló, hogy bizonyos tanszékek kizárólag a liberális értékkel értenek egyet, akkor kicsi a valószínűsége, hogy konzervatívok szeretnének csatlakozni hozzájuk.

Willick szerint ahogy '80-as és '90-es évek multikulturalista győzelmei balratolódást eredményeztek a professzorok legutóbbi generációjában, a mostani campusháborúk hasonló hatással lehetnek az új nemzedékre.

Pál Benedek