Igler: A multikulti is a marxizmuson alapul

2015. december 19. - Danube Institute

george_igler.jpg

Konferenciát szervezett az iszlám radikalizmus és a Nyugat viszonyrendszeréről a Danube Institute az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával és a Professzorok Batthyány Körével együttműködésben. A rendezvényen magyar és nemzetközi szakértők az iszlám és korunk kihívásairól értekeztek.

A magyar származású George Igler, a londoni Discourse Institute igazgatója a bevándorlás folyamatát és az ezáltal kialakuló problémák lehetséges okait elemezte a konferencián.

Magyar nyelvű köszöntője után George Igler Hunyadi János V. Miklós pápának írt levelének egy idézetével kezdte meg előadását, melyben az Ottomán Birodalom okozta szenvedésekre reflektált. Igler szerint az a kérdés, hogy Európa miként kerülhetett megint ennyire hasonló helyzetbe.

Véleménye szerint különböző környezeti tényezők nagy szerepet játszottak abban, hogy Hunyadi János szavai ismét aktualitást nyerhettek. Igler elmondása szerint a multikulturalizmus nagyon veszélyes és alapvetően nem különbözik a „PC” (politikailag korrekt) ideológiától. Mindkettő olyan politikai filozófia, mely sok tekintetben Marxon alapszik. Így például, ahogy a marxizmus esetében is, mindenki, aki ellene érvel az fasisztának minősül. Továbbá egyértelmű tudományos felfedezéseket is visszautasít a PC és a multikulturalizmus, pusztán mert azok ellentétesek az ideológiával.

Egy alapvető probléma Európában, hogy a szólásszabadságnak nincsen alkotmányba foglalt széleskörű védelme, nem úgy mint Amerikában. Az európai és ezen belül elsősorban a nyugat-európai szólásszabadságot szociálisan és jogilag is korlátozzák. Így például az EU-s jog szerint xenofób kinyilvánulásokért akár több éves börtönbüntetés is kiszabható, de az nincsen meghatározva, hogy mi minősül ilyen jellegű kinyilvánulásnak.

További gondokat okoz, hogy a demográfiai problémák a mai napig nincsenek kellő prioritással kezelve, hiszen látható az európai népesség gyors csökkenése, miközben folyamatosan növekszik a muzulmán és bevándorló háttérrel rendelkező emberek aránya. Ezen kívül a bonyolult európai történelmet és azok következményeit és hatásait az európai közösségekre sokan alábecsülik.

A nyugati problémák mellett az iszlámnak is nagy szerepe van az aktuális helyzet kialakulásában. Így például az iszlámot sok országban nem teológiai tudománynak, hanem jogtudománynak értelmezik, mely alapját képezi az adott társadalom jogrendszerének. Továbbá régóta zajlik az iszlám fundamentalista újraélesztése, ami azzal jár, hogy egyre többen szó szerint értelmezik a Korán tanításait. A Koránban pedig több helyen is olvasható uszítás a „hitetlenek” ellen, ami feljogosítja a vallásos muszlim követőket, hogy gyilkosságot kövessenek el. A nők társadalmi szerepéről pedig teljesen más elképzelése van a muzulmán közösségeknek, mint a nyugati társadalomnak.

Végül, de nem utolsó sorban pedig a médiának is jelentős szerepe van a problémák kialakulásában. Sok médium felvette a „morális védelmező” szerepét, ami felülírta az „objektív nyomozó” szerepet, amit eredetileg kellene betölteniük. Így gyakran erkölcsileg relativizálták a történéseket és megkérdőjelezték a vallási hátterét a történéseknek. Ezen kívül sokszor az erős verseny, és időhiány miatt az egyes orgánumok elhallgattak tényeket vagy csak fél- vagy hamis információkat osztottak meg, hogy nagyobb hírértékkel bíró eseményekről tudósíthassanak és ezáltal javítsanak saját pozíciójukon. Igler elmondása szerint Magyarország kapcsán ugyanez volt megfigyelhető, de megnyugtatta a közönséget, hogy ez nem egy új fejlemény, más témákban és más országokkal is ez történik évek óta.

Ezen környezeti körülmények vezettek többek között üldöztetésekhez, erőszakhoz és jelentős biztonsági és erkölcsi kockázatokhoz Európában. Igler prezentációját végül három esettanulmánnyal zárta, amelyek bizonyítani kívánták állításait. Így bemutatta, hogy az Egyesült Királyságban mennyire megnőtt a csoportosan és muzulmánok által elkövetett erőszakolásos bűncselekmények aránya, Németországban a rablási bűncselekmények elkövetői arányaiban túlnyomó részt muzulmánok, Franciaországban pedig a terrorcselekményeket elkövetők rendelkeznek muzulmán háttérrel. Mindhárom esetben számokkal is alátámasztotta állításait. Továbbá minden esetben bemutatott egy példát, hogy az állami szervek milyen módszerekkel nehezítették meg az ilyen jellegű és hátterű bűncselekmények ellen szervezkedő aktivisták életét. Így volt példa letartóztatásokra, munkahelyi felmondásra, pereskedésre és rossz hírnév keltésre is.

Berényi Benjamin