A Nyugat nyert, de a nyugati civilizáció vesztett?

2015. február 05. - Danube Institute

nyugat_1.jpg

Rodney Stark az Intercollegiate Review-ban megjelent cikke egy rövid átirata a „Hogyan győzött a Nyugat?” című könyvének, amelyben a modernség győzelmének elhanyagolt történetével foglalkozik. Stark szerint mostanában divatjamúlt a Nyugatról beszélni, illetve egyre inkább megfigyelhető a nyugati civilizációval foglalkozó kurzusok eltűnése is az egyetemek tanterveiből.

Stark véleménye szerint ez veszélyes, mivel így a hallgatók nem ismerhetik meg a modern világ kialakulásának történetét, és könnyen megvezethetik őket olyan abszurd koholmányok, amelyek szerint a nyugati világ nem tett mást, csak lemásolta más civilizációk vívmányait és ennek köszönheti fölényét. Stark szerint ez nem igaz, a modernség teljes egészében a nyugati civilizáció terméke. Annak a vizsgálata, hogy ez a sajátos modernitás hogyan alakult ki, nem etnocentrikus törekvés, hanem az egyetlen módja annak megismerésére, hogy hogyan és miért éppen így fejlődött világunk.

Az elmúlt évek során rengeteg elmélet született ennek megválaszolására. Egyesek szerint Európa kedvező geográfiai helyzetének köszönheti kiemelkedő szerepét, a kellemes klíma, a termékeny földek és a bőséges nyersanyagforrások segítették elő fejlődését. Azonban Kína, India, és Afrika sem szűkölködik erőforrásokban és több termesztésre alkalmas időszak jelentkezik náluk, mint például Észak-Európában. Más tudósok szerint a nyugat sikerét a fegyvereknek, az acélnak, a vitorlás hajóknak és a fejlett mezőgazdaságnak köszönheti. A probléma ezzel az, hogy ezen okozatok részei annak a jelenségnek, amit meg kívánunk magyarázni: miért kiemelkedő az európai kohászat, a hajógyártás és a gazdálkodás? Ugyanez a probléma azokkal az elméletekkel, amelyek a tudományok jelentőségét emelik ki: miért csak Európában fejlődhetett a tudomány és a kapitalizmus?
Stark szerint a magyarázatokat nem alapozhatjuk pusztán anyagi feltételekre és erőforrásokra, ezek helyett az ideákra kell koncentrálnunk. Csak a nyugatiak gondolták úgy, hogy az univerzum racionális szabályok szerint működik, amelyeket mi is megismerhetünk. Ezt a felfogást részben az ókori görögöknek köszönhetjük, illetve annak a judeo-keresztény istenképnek, mely racionális alkotóként írja le a Teremtőt. 

Ha felismerjük az ideák szerepét, feleslegessé válnak azok a tudományos viták, melyek az egyes találmányok származási helye körül forognak. Nem csak az újítások feltalálására van szükség, hanem ezeknek felhasználására is. Köztudott, hogy Kínában már a 13. században rendelkeztek lőporral, de még évszázadokkal később sem voltak fegyvereik és tüzérségük. Itt találták fel a mechanikus órát is, de a császári udvar mandarinjai hamar elrendelték megsemmisítésüket, csakúgy mint a vas monopolizálását, ezzel tönkretéve Kína vasiparát. A konfucionista kultúra minden változással és újítással szemben állt, mivel a múltat tekintették felsőbbrendűnek.
Ezzel szemben állt a középkori Európa felfogása, ahol lelkesen átvették az új technológiákat, amelyekből egy új egységet létrehozva megteremtették modern civilizációnk alapjait.

Stark cikke végén azt is kiemeli, hogy egyre inkább elterjedt az egyes történelmi események jelentőségének lekicsinylése. Olyan elméletek jelennek meg, amelyek szerint egyes csaták − például a görögök győzelme a perzsák felett Marathónnál és Szalamisznál − nem játszottak különösebb szerepet a kor gazdasági erőviszonyainak megváltozásában. Stark szerint ez „nonszensz”, e győzelmek nélkül nem kerülhetett volna át a világgazdaság központja a Termékeny Félholdból a Mediterráneum térségébe, és talán sosem hallhattunk volna Platónról, vagy Arisztotelészről. „De hála Istennek, nem így történt” − zárja írását a szerző.

Rózsa Kitti